FŐOLDAL
A VITAKÖR TÖRTÉNETE   FACSIMILE TÁR   HANGZÓANYAG ARCHÍVUM
KÉPEK A FILOZÓFIAI VITAKÖR TÖRTÉNETÉBŐL   TAGJAINK-ELŐADÓINK ARCKÉPEI  
FILOZÓFUSOK-TUDÓSOK-FELTALÁLÓK-PIONÍROK
BÖLCSESSÉGEK, SZIPORKÁK (ismert szerzőktől)   BÖLCSESSÉGEK, SZIPORKÁK (ismeretlen szerzőktől)  
X=Y, azaz EXTRATERRESTRIAL TÉMÁK   HOZZÁSZÓLÁSOK-GONDOLATOK   TERVEK  
ALAPÍTVÁNY & PARTNEREK   KITÜNTETÉSEK   TAGJAINK NÉVSORA  
KONFERENCIÁK   ELŐADÁSOK 1973-2010.   KAPCSOLAT-FELVÉTEL


 

EMLÉKEZÉSEK ELHÚNYT TAGTÁRSAINKRA




IN MEMORIAM ZENTAI PÉTER

Elhangzott a Filozófiai Vitakör 100. összejövetelén, 1986 március 28-án, a Magyar Állami Földtani Intézet földszinti klubtermében

Vitakörünk 100, összejövetele ünnepi alkalom arra, hogy történeti áttekintést végezzünk. Kezdjük a száraz, statisztikai adatokkal: A száz összejövetelen, beleszámítva a ma sorra kerülőt is, 126 előadás hangzott el, előadóként összesen 75 személy lépett fel, sokan több alkalommal is. A rekordot négyen holtversenyban tartják, 7-7 előadással. Három egésznapos ankétot tartottunk, úgy mint 1974 márciusában "Az idő" ankétot 4 előadással, 1985 májusában a Haeckel születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett "Makroevolúció" ankétot 11(!) előadással, valamint 1985 júniusában a Parmenidész-ankétot 6 előadással. Az ankétok anyagai mind publikálásra kerültek, illetve publikálás alatt vannak. Ezenkívűl az összes előadásnak mintegy a fele került nyomtatott formában publikálásra, nagyon sok olyan előadást is tartottak, amely többé-kevésbé azonos formában már már előzőleg - sokszor nem is egyszer - már nyomtatott formában is megjelent.

Szőjűnk az áttekintésbe némi sznobériát is, ami azonban alátámasztja azt is, hogy e körnek a tudományos életben is rangja van: a 75 előadó között három akadémikus, 6 tudományok doktora, 11 kandidátus, 23 egyetemi doktor is volt. Tehát, az előadóknak jóval több, mint a fele valamilyen szinten tudományosan minősített személyiség volt. Ezen kívül többen nem a tudományos életben, hanem a művészetekben, politikai életben játszanak jelentős szerepet. örvendetes tény az is, hogy minden időben fontos szerepet játszottak a Körben pályakezdő fiatalok, akik oroszlánkörmeiket előadásukkal is megmutatták.

Vitakörünk azon kívül, hogy megbecsült tudományos fórum, lehetőséget ad sajátos baráti-intellektuális kapcsolatok kialakítására is, minden időben jellemezte egy közösség , noha a közösséget alkotó törzsgárdában is nagy volt a fluktuáció. érdekes viszont, hogy sokan többéves kimaradás után tértek vissza.

Minden nagyképűség nélkül állíthajuk, hogy e sajátos, meghitt közösség szellemi életünk egy páratlan műhelye. Ennek legfőbb oka talán a diszciplináris sokrétűség és lazaság, soha nem vált intézménnyé, mindenki sajátjának tekintette. Ez - szerencsére nagyon ritkán - fanatizmushoz, sőt, paranoid megnyilvánulásokhoz is vezetett, melyeket összefogva mindig sikerült felszámolni.

A felsorolt jelentős eredmények létrejöttében a kollektíva mellett jelentős szerepet játszottak egyes személyiségek, elsősorban az "alapító atyák" közül, akik szervezőkészségükkel, varázslatos szellemiségükkel a Kör éltető erejét adták. Zentai Péter (1938 - 1984) ilyen erőt jelentett.

Zentai Péterről a geokémikusról, a Földtani Intézet nagytekintélyű tudományos főmunkatárásáról, a színképelemzés nemzetközi hírű kutatójáról, halálát követően elhangzottak, s nyomtatás alatt vannak a hivatalos nekrológok. A tenetésekor elhangzott nekrológ is érzékeltette, hogy különleges, kifinomult személyiség távozott el tőlünk, akiről száraz, hivatalos jellegű megemlékezés valóságos kegyeletsértés lett volna. 

Most e helyen szellemiségének olyan oldalára emlékezünk, amelyet széles körben nem ismertek igazán, még közvetlen munkatársai sem. Ez filozófusi volta, a szó legnemesebb, legklasszikusabb, mondhatni platóni értelmében. A filozófia nem népszerű diszciplina, művelői mind a valóságtól valamiképp elrugaszkodott emberek, Hegel szemében a Szellem legmagasabb rendű tevékenységi formája, mondhatni valamiféle szent őrület. Igazi filozófusnak lenni állandó csata a primitív, célratörő praktikus emberek gúnyoldódásai, vagy nyílt, durva támadásaival szemben. A filozófusi lét a különleges szellemiség mellett különleges adaptációs készséget is követel, amely pedig óriási mértékű idegi igénybevétellel jár. "A filozófiát ellenségeinek ordítozásai kisérik el a világban". (Eckhardt Meister)

Zentai Péter nyomtatásban nem hagyott hátra filozófiai műveket, de ennek ellenére bátran állíthatjuk, hogy mint filozófus is egészen kiemelkedő, és sajátos szerepet játszott. A Filozófiai Vitakör alapító tagjai közül ahhoz a triumvirátushoz tartozott, akik a Kört megalkották, tehát őt nemcsak egyszerűen alapító tagnak tekinthetjük, hanem az alapítónak.

Kedves, kedélyes, lelkes szervező típusú ember volt. A hatvanas évek második felében szervezett holdfénytúrák, a "Mondscheinparty-k" valamiféle sajátságos peripatetikus filozófiai összejövetelek is voltak, hegyen-völgyön keresztül, - sok-sok atmoszféra nyomás alatt. Ezeket a kirándulásokat nyugodt szívvel tekinthetjük a Filozófiai Vitakör prehisztórikus időszakának is. Már ekkor is a legvadabb viták az entrópia növekedésének irányáról, s a  kozmikus evolúció modelljeiről dúltak. A "Mondscheinparty"-k filozófiai vitái egybekapcsolódtak az egykori Geokémiai Osztályon gyakori, a szakmához kötődő teoretizálásokkal, amelyknek egyik kiemelkdő eredménye példáúl a "fácies" fogalom legkonzekvensebb megfogalmazása is. Zentai a Mondscheinparty-kon olykor valóságos filozófiai Walpurgis-éjt varászolt. Felejthetetlen az, amikor éppen húsz éve, 1966 március végén, a Nagyhideghegyen zseblámpa mellett felovasást tartott kedvenc filozófusa, Kant "A tiszta ész kritikájából".

A Földtani Intézetben lassan érlelődött az igény, valamiféle szélesebb publicitású, intézményesített filozófiai vitafórum létrehozására. Ez a külső és belső dialektikus mozgások során 1973-ban odáig vezetett, hogy a KISZ égisze alatt létrejött az intézeti Filozófiai Vitakör. Tudomásunk szerint az első ilyen jellegű fórum, amely természettudományos kutatóintézetben létrejött. Annak oka, hogy egy ilyen filozófiai vitakör éppen a Földtani Intézetben jött létre, az lehetett, hogy a geológia az a tudomány, amelyik a legerősebben kötődik a praxishoz, legerősebben hat rá a prakticista-ökonomista hatás, de ugyanakkor a legelvontabb dolgokkal is foglakozik, mint például a földtani térképezés objektuma, az ötdimenziós tér: Eukleidész három dimanziója + idő + minőség. Ezen ellentmondás gyümölcse maga a Filozófiai Vitakör.

Az 1973-ban tartósan megvalósult Filozófiai Vitakör megszervezését célzó lappangó mozgalomnak Zentai Péter kiemelkedő tagja volt, mint ahogyan az 1969-70-ben működött "Ős Filozófiai Vitakörnek is", amely három vitaűlés után felbomlott. Ennek az elvetélésnek az lehetett az oka, hogy kizárólagosan csak a "geológiai mozgásformák" tanulmányozását tekintette céljának. Ugyanakkor az akkor divatos brossúrákhoz hű vonalvezetéssel elvetette az általános evolúció gondolatát, amely viszont a későbbi kör legfőbb tematikájává vált, és az ma is. Bátran állíthatjuk, hogy körünk a hazai evolúciókutatás egyik ismert, s széles körben elismert műhelye.

Az 1969-es próbálkozás képtelen volt tematikáját kiszélesíteni. Ez az "Ős Filozófiai Vitakör" a harmadik űlésén lényegében átalakult szakmai fórummá. A felbomlás okát már akkor Zentai Péter világította meg a leghelyesebben, kiemelve, hogy konkrét mozgásformák gnoszeológiai vetülete nem filozófiai tevékenység. A "geológiai" mozgásformák tanulmányozása nem a geológiai problémák filozófiai mélységű diszkussziója, mintahogyan nem lehet a filozófia tárgya az sem, ha az éremgyűjtő Szakkör a "numizmatikai mozgásforma" mikéntjét vitatja.

Az 1973-as megalakulás indítóokairól tanulmányokat lehetne írni. Mintahogyan a Filozófiai Vitakör 13 éves tevékenységéről. A Kör az utóbbi időkben, mint a magyar szellemi életben páratlan jelenség, felkeltette a tudománytörténészek érdeklődését is. A régi meghívók, az ún. "Alapító okmány" ma már nagybecsű tudománytörténeti dokumentumok, mintahogyan a meghívók is. Különös becse van annak a hat meghívónak, amely Zentai Péter hat előadását hirdette, amelyeket 1973 és 1981 között tartott ebben a körben.

Az 1973-as megalakulás fő indítéka kétségkívűl valamiféle "társadalmi szükséglet" volt. A döntő fontosságú szubsztrátum, amelyben az "intézményesített" filozófiai tevékenység lángra gyúljon. Ehhez azonban szerepet kellett játszaniuk személyes tényezőknek is, elsősorban Zentai Péter utólérthetetlen, kedves propaganda tevékenységének, intellektuális vonzásának. A közvéleményben nyilvánvaló volt, hogy egy olyan kör, amelyet Zentai Péter lelkesen propagál, valamiféle nem mindennapi, különleges szellemi élvezeteket nyujtó, kedvesen és mérsékelten avantgárd szervezmény lehet csak.

Zentai Péter önmagát sajátos gúnnyal "polgári filozófusnak" titulálta, kisarkítva az ebben az időben még közhasználatú kifejezés bárgyú értelmetlenségét. Valójában ízig-vérig materialista, a dialektiké tekhné valóságos virtuóza volt. Többször is kifejtette, hogy bármiféle szellemi irányzatot helytelen személyekről elnevezni, mert ez a személy adorálásához, vagy értelmetlen dezavuálásához vezethet.

Zentai Péter ún. "rossz káder" volt. A Filozófiai Vitakör első másfél esztendejében bizony ez komoly veszedelmet rejthetett a Kör további élete szempontjából. A Kört ekkor a vaskalapos dogmatikusok több esetben is Zentai személyén keresztül támadták meg. Ő azonban bámulatos önuralommal állta a támadásokat, nem lehetett provokálni, nevetséges 1973 augusztusi "beszámoltatása" alkalmából nem élt vissza inkvizitorai tudatlanságával, kijelentve: "nem tudnék megalázni senkit sem ebben az Alma Materben."A Földtani Intézet pártszervezetének 1973-ban büszkének kellett volna lennie azért, hogy a "felügyelete" alatt álló Filozófiai Vitakör ilyen személyiségét vonzott magához, mint Zentai Péter!

Zentai Péter zoon politikon volt, bírálója volt a társadalmi visszásságoknak. Ezt azonban soha nem tette harcosan, vagy lekicsinylő gúnnyal. Ő azért bírált, hogy segítsen. Képtelen volt bárkit is megbántani. Sohasem tett olyan kritikai észrevételt, amely mellől hiányzott volna a konstruktív megoldás.

A flozófiát életformának tekintette, a legcsodálatosabb szellemi játéknak, mindenek foglalatának, mindenféle szellemiség beteljesülésének. A gondolatok tömegét ébresztette a Kör tagjaiban, akik Vele ellentétben ragadtatták el magukat azzal az antiszókratikus önteltséggel, hogy le is írják a Tőle származó gondolatokat, sőt, még ki is nyomassák azokat.

Egészen sajátos, és sok szempontból ellentmondásos, sokaknak ködösnek tűnő nézeteket vallott a filozófiáról. Szerinte a filozófia a Ding an Sich, dialektikus ellentétben és egységben a praxist totalitásában értelmezett Ding für Sich-hel. Ding an Sich volt olyan értelemben, mint ani már nem-meghaladható, pléróma, azaz beteljesülés. így a tudományé is, vagy akár az általa sokat emlegetettt "numizmatikai mozgásformának" is. A filozófia nem volt a "semmire-sem-valóság" intakt örökkévalósága, hanem mindennek szintézise, s a szintézis, mint a Szellem örökkévalóságának védőpajzsa is egyúttal. Végtelen tartalom és a mindenható foglalata együttvéve.

A filozófia az általános evolúció totális beteljesülése, kedvenc témájából, a termodinamikából vett példával élve egy végtelen nagy Boltzmann-fluktuáció, amely már sohasem juthat újra termodinamikai egyensúlyra. éppen ezért az igazi filozófia Nála örök, azaz soha nem megcáfolható szellemi alkotások halmaza. Ebből is kitűnik, hogy a filozófiát, mint szellemi plérómát is matériának tekintette, amely modellezhető a termodinamika elméleti formuláival. Ez rendkívűl markáns materialista monizmust jelent, de ugyanakkor az emberi szellem - amely Nála a legmagasabbrendű anyagi létforma! - kozmikus mindenhatóságát is. Egyébként azt, hogy az egyetlen szubsztanciát minek nevezzük, kizárólag nevezéktani kérdésnek tekintette. Mindenesetre vallotta, hogy a világban minden mindennel kölcsönhatásban van, s minden megismerhető. A minden-megismeréshez éppen a filozófia jut el, s ez örök feladata.

A hetvenes évek közepétől egyre inkább beerősödő pragmatizmus, amelyből korunkban már kifejezetten primitív és durva kapitalizmus jellegzetességei kezdenek kirajzolódni, negatív hatással volt az intellektuálisan érzékeny értelmiségre, s ezt - joggal - anti-intellektuális rohamnak érzékelte. Mint 1980-ban kijelentette: "Furcsa egy szocializmus ez, ahol egyre inkább bérrabszolgának érzi magát az ember." Mint hatalmas műveltségű, ezért eleve a szétszóródásra hajlamos, kifinomult szellemiséget, a fokozódó pragmatista őrület őt is egyre inkább az egzisztenciális perifériák falához szorította. Lényegében ő maga is egy nagyon valószínűtlen Boltzmann-fluktuáció volt, amelyet az egyensúlyrajutás kényszere gyorsan kisimítani igyekezett. élete, halála ebből a szempontból viszont nem Boltzmann-fluktuáció, hanem tipikus sors et mors intellectualis volt.

Detre Csaba



IN MEMORIAM VAJDA ERZSÉBET


Tisztelt Filozófiai Vitakör!

Szomorú szívvel értesítem a Filozófiai Vitakör Törzsgárdáját, hogy VAJDA ERZSÉBET építőmérnök, Törzsgárdánk tagja, hosszú szenvedés után elhunyt 1988 tavaszán. A "Nagy áttörés" évében csatlakozott Körünkhöz, mint a Duna-Kör és a Zöld Párt alapító tagja, majd később tagja lett a Levegő Munkacsoportnak is. 1988-1996 között aktívan részt vett a Filozófiai Vitakör munkájában, 1990-ben tartotta első előadását, majd 1992-ben az "Ember és Fejlődés" kétnapos konferenciánk előadója és aktív szervezője volt. 1991-ben megkapta a Zentai Péter Emléklapot. Az 1992-es legális egyesületté válásunk alapító tagja volt. A kilencvenes évek második felétől, elhatalmasodó betegsége miatt egyre kevesebb alkalommal jelent meg Körünkben. Utoljára 2004 június 25.-án találkoztunk vele a hagyományos évadzáró összejövetelen a Stefánia úti "Taverna Philosophica" (Tücsök Söröző)-ban. Vajda Erzsébet felvételt nyert a Vitakör Felejthetetlen Tagjainak sorába.

Detre Csaba




IN MEMORIAM DR. HALÁSZ FERENC

Drága Ferikém!

Nem lehetek jelen, hogy végleges zöld utadra elkísérjelek, ahol visszavonhatatlanul elfoglalod helyed a biokrata demokrácia egyenlőinek testvériségében a kitüntetett helyed. Itt, ebben a Jóra sóvárgó világban csak arisztokrata lehettél, amelyik címnél nem járhat ki több annak, aki még Föld-anyjától különvált testben keresi az igazságot. De halált megvető súrolás-közelbe kerültél vele már régóta, mert megismerted a Lét szentségét, a legfőbb Jót, ahol az ember istene tartózkodik és hangját hallatja. Az ember istene itt azt mondja: "Te nem csak egy vagy az élőlények között, hanem létezel is, mert hozzám hasonlítasz, ha megtaláltad azt a talpalatnyi helyet, ahol testet adtál a Láthatatlannak és Halhatatlannak. Meghallottad a Jelenlét szavát, és azt láttad meg, amit a meghallott Szóból kibogoztál." - és a meghallott Szót igyekeztél továbbadni, hogy mások is aszerint lássák a világot. Oly emberségesen fülelted a természetet, mígnem meghallottad a természetnek azt a szavát, amelyik azonos a Szó természetével. A természetből visszateremtetted az Igét, és az Ige teremtő természetét. De mindezt nem azért mondom, mert biztos lennék abban, hogy ugyanezt fogalmaznád, hanem azért, mert amilyen szelíden elszántnak ismertelek meg, ezzel a fogalmazással tudlak fölidézni a cselekvő Ige trónusának ítélőszéke előtt. Ha fölment a Jó Szó mulandó esetlegességeid alól, akkor nyitva áll a Jó Emlékezet kapuja előtted. Végülis attól függ mindannyiunk biokratasága, hogy nem csupán élőlények voltunk testileg is teremtett mivoltunkban, hanem a természetnek az Istenember által világra hivatott előkelői.


Bokor Levente és Jutka




IN MEMORIAM GÉCZY ISTVÁN  

Elhangzott a Géczy István emlékülésen, Szerencs, 2003. május 13.
GÉCZY ISTVÁN, MINT GIORDANO BRUNO SZELLEMI ÖRÖKÖSE

Géczy István igazi szervező zseni és született filozófus volt. Szabadon idézve Cicerót, a költőt filozófussal behelyesítve, róla ezt mondhatjuk: "Philosophus non sit sed nascitur" Tipikus példa arra, hogy egy szellemiség kibontakozása teljes mértékben független attól, hogy milyen iskolázottsága, olvasottsága van, a Szellem mindenképpen kitöri magának az érvényesülést. Jellegzetesen autodidakta személyiség volt, bár életkörülményeit és iskolázottságát tekintve, nem is gondolhatnánk, hogy mennyire olvasott és művelt ember.

Feltűnő volt, hogy milyen mélységesen lenyűgözte a filozófia lényegéből táplált egységlátás. Mint a filozófusok legtöbbjét, őt is elsősorban az a mindent-egységben-látni igézete hajtotta vizsgálódásaiban. Az egység mint a mindenség lényegének megtalálása, egyúttal a Giordano Brunora találás is. állította, hogy Brunón kívül úgy senki nem fedezte fel az egységet, mint ő. Bruno megkapó fejezete a filozófia történetének: sokéves egész Európát felzaklató per után látványos máglyahalál, mépedig 1600-ban az újkor kezdetén, amikor már dinamikusan működtek az európai információs csatornák. Ez a sors már az egész európai szellemiség mártíromsága volt akkor. Pista barátunkat is lenyűgözte, mert az 1992-ben alapított Filozófiai Vitakör Tokajhegyaljai Munkacsoportja nevet 2000. február 19-én, Gioradano Bruno máglyahalálának 400. évfordulóján átkeresztelte Giordano Bruno FilozófiaiVitakörré.

óriási szervező tehetség volt. Ehhez nemcsak a partnerek megnyerése kell, hanem hallatlan kitartás és türelem. Az egész Vitakört lenyűgözte az a szivósság, amellyel több mint két éves munkával végül is együttműködve a Rákóczi várral, tető alá hozta a „Fény és árnyék” című kiadványt, amely igazi kuriózum publikáció. E kiadvány tető alá hozásának voltak olyan szakaszai, amikor már mi együttműködők mind feladtuk, de Ő nem.

Lenyűgöző volt az is, ahogy szinte szó szerint utolsó lehelletéig is a filozófiának élt. A 2002. november 15.-i  „Tudomány és áltudomány” konferenciára többoldalas tanulmányt küldött, s ugyancsak ezekben a hetekben elsöprő lelkesedéssel szervezett egy környezetvédelmi Internet-konferenciát is. Géczy István a Szellem embere, s éppen Giordano Bruno példáján tudjuk, hogy a Szellem elpusztíthatatlan, örök. Géczy István szellemisége  a Filozófiai Vitakör, Szerencs és Magyarország örökös szellemi kincse.


Detre Csaba




AZ EMBERI TEVÉKENYSÉG, MINT LEGFŐBB ENERGIAFORRÁS


Géczy István barátunk (és nekem szakmai kollegám), általam ismert utolsó előadásában számot vetett a világ komplexitásával és ennek - a láthatóból és láthatatlanból összetett világnak - a földi létben való megragadhatóságával, egységes lényegként való megmarkolásával. Alighanem jobban jellemezte állapotát, mint a filozófia lehetőségeit az az önmagával szemben táplált igénye, majd szellemi megnyugvása, hogy a lét követelőző értelmét egy, mindent megmagyarázó elmélettel sikerült kielégítenie. Az egész filozófiatörténetnek ebbe tört bele a bicskája, de őt meglátogatta a végső megvilágosodás. Kifejtette, hogy minden eredet forrása az energia, ami kiküszöböli az emberi szellem és a természeti anyag tehetetlen birkózását. önmaga energia-fogalmában a kétféle természetet - az emberit és nem emberit -  akár a partra vetett halakat visszaeresztette az energia-tengerbe, abba a kifogyhatatlan kozmikus munkavégző képességbe, amely minden későbbi differenciálódás alapja.

Mi más is kéne annak az embernek, akinek porhüvelyén elharapódzik maga az anyag? Nem engedelmeskedik az energiának, a végtelen differenciáltság örökkévaló egyneműségének, hanem az energia ellenlábasaként mohón szaporítja saját tagolatlan egyneműségét. Az élő anyag hajlékony vesszejét egyre rugalmatlanabbá teszi, mígnem eltörik, mint egy élettelen kövület. „Az energetizmus E:m:I (energia, tömeg, információ) valóságmodellje  -  írta öntudatosan  -  kiküszöböli az anyag fogalmát, mint passzív, kiüresedett, értelmét vesztett entitást, hasonlóan egy világon kívüli szellem absztrakciójához, mivel érthetetlen, hogy milyen kölcsönhatás lehet a valós fizikai erők, és e képzelt, fiktív entitások között.”

Azt élte meg, hogy a matéria -  amit a dolgok minősítetlen tartalmának látunk, amely hordozója a végtelen képességnek -,  kilépett alárendelt funkciójából, megszegte a természet összes hatótényezőjével kötött szerződését. Az anyag, amely funkciója szerint nem valamilyen érték, hanem minden érték hordozója, önmagát tolta előtérbe, és becsvágya nem ismer határt. úgy viselkedik, mint a ló, amelyik magához hasonítja lovasát, vagy az élettelen múlt, amelyik, sóbálvánnyá életteleníti a rajta merengő életet.

Ezzel az anyaggal szemben frontálisan kellett támadnia. Le kellett küzdenie, meg kellett semmisítenie, mint az élet ellen lázadót. Az anyag csak a mi képzelőerőnk szüleménye, olyan, mint a tükörre fölvitt foncsor, amely látóidegünkbe juttatja a fény művét, a tükörképet. Tűrhetetlen, hogy csak a foncsor kezdjen szaporodni leszorítva megteendő útjáról magát a fényt is.

Az élet kiapadhatatlan kútfejébe kapaszkodó barátunk tehát megölte az anyagot, hogy az életben szunnyadó végtelen tevékenységhez a maga vegytisztaságában jusson. Fizikai értelemben az energia a munkavégző képesség fogalma, és eredeti tartalmát még a görög filozófia adta meg, amire elkerülhetetlen egy pillantást vetnünk, ha az energiával mint dimenzióval, mint homogén értéktartománnyal számolunk a kozmikus létezőnek - az egyetemesség fogalmának - bevezetésekor.

Az „energeia” a cselekvő módban fogalmazó görög gondolkodásnak, az egész gondolkodási folyamatot egyesítő kategóriája. Az energeia  munkásság, tevékenység, erő, erély, hatály jelentésű, amit a görög a valóság megnevezésére alkalmazott, arra, ami tényleges, ami az az esemény, amelyik a létezőnek létesítő oka. A valóság az, aminek tartószerkezete a teremtőképesség. A „valóság” nem a fizikai természetből jön létre, hanem az ember nembeli öntudatának műalkotása. Eredeti értelmében tehát az energia nem csupán egy természeti mennyiség, hanem a nekünk rendelt valóságot előállító minőség.

Az anyag fogalma ennek szöges ellentéte. Az anyag halálra ítélése volt barátunknak az örök élet melletti szavazásának közvetett megerősítője. Az „anyagban” ugyan, ez a jelképes tett már nem sok kárt okozott,  mert az anyag sosem élt, fogalma éppen hogy az élettelen feltételnek, a minőség nélküli tartamnak a kategóriája. Az anyagban azt szemléljük, ami nincs, mert a tényleges valóság az, ami szemlélhetetlen, mivel nincs kiterjedése.  Azt csak az időben élhetjük meg, és forrása is az idő tudatából ered, a nem térbeli, hanem eszmei kiterjedésből. Ez az eszmei terjedelem pedig nem más, mint annak a hitnek a birodalma, hogy az anyagot az élethez hozzá hasonítjuk. Az anyag csak analogizálja az életet, régen rossz, ha a másolat leküzdi az eredetit.  éppen az anyag áthasonítása miatt, energikusságunkat a nekünk megengedett véges időben szemléljük, ezért az élethez nem csupán elvontan, hanem mint teljesitménnyel létrehozott formához jutunk.

Géczy Barátunknak, teljesitménnyel kifejezett életformája, itt vagyunk mindannyian, akik összejöttünk, hogy egymáson csiszolódjunk. Mi vagyunk az ő valódi dinamikája, akik csak határesetekként toljuk tányérunk két szélére a szellemet és annak anyagi hordozóját. A tényleges életfolyamatban a kettő úgy egyesül egymással, mint a lényeg és kifejezhetőségének feltétele. Az anyag szerepe hasonló az életben mint a magánhangzók szerepe a beszédben. A mássalhangzók adják a beszéd hangtestének csontvázát, amelyet a magánhangzók húsával folytonosítunk. Tudjuk, hogy mennyire másképp bánik az idő a hússal és csonttal, de a maradandóság kedvéért próbáljon valaki eleve csak csontváz maradni. A mássalhangzókkal való hangrögzítés is ismert, de a csak mássalhangzókkal való élőbeszéd ismeretlen. Igy állunk valahogy az anyaggal is.

Megértjük, barátom, az anyag iránti ellenszenvedet, amit mi egyelőre még nem tehetünk magunkévá, ha nem akarjuk energiáinkat szélnek ereszteni. De már érleljük mi is az elutasítását, és próbáljuk megérteni, amit te már mi fejünkkel tudsz.

Bokor Levente




IN MEMORIAM FÖLDI TIVADAR

Tisztelt Filozófiai Vitakör!

Megtört szívvel tudatom, hogy FÖLDI TIVADAR fizikus, feltaláló, életének 74. évében 2006. március 25-én elhunyt. A Filozófiai Vitakörben és a MÁFI Kozmikus Anyag Kutató Csoprtjában 1994 és 2000 között kiemelkedő szerepet játszott. Magyarország legaktívabb feltalálója volt, több mint 3000 találmányát jegyezték be. A Filozófiai Vitakörben összesen 8 előadást tartott, 1997-ben dícsértes aktivitásáért megkapta a Zentai Péter Emléklapot. Gyakran vett részt a Vitakör kirándulásain. (Sopron, Bugac, Hármaskút, Tokaj-hegyalja, 1994-1998) A Kozmikus Anyag Kutató Csoport munkáját sziporkázóan érdekes technikai és elméleti ötleteivel segítette. 2000. után minden tudományos és társadalmi nyilvánosságtól visszavonult. Kellemes meglepetés volt, amikor a Kozmikus Anyag Kutató Csoport 2005. február 8-i "Intersztelláris hatások a Földön" kiskonferenciájára váratlanul betoppant. Régi munkatársai ekkor látták utoljára. Szülőhelyén, Vértesszöllőn temették el szűk családi körben. Emlékét számos fotó és magnófelvétel őrzi. Magasröptű szellemiségét és szerény, kedves, segítőkész természetét a Vitakör emlékezetében örökké őrizni fogjuk!


Detre Csaba




IN MEMORIAM DR. TAVASZY FERENC


Fájó szívvel értesítem a Filozófiai Vitakör tagságát, hogy DR. TAVASZY FERENC, a Filozófiai Vitakör történelmi személyisége, egyesületünk alapító alelnöke, életének 82. évében, 2007. január 14-én elhúnyt.

1988-ban csatlakozott a Filozófiai Vitakörhöz. Kedves, varázslatos személyiségével, sziporkázó műveltségével, nagyszerű retorikai képességével, elegáns vitakészségével, a tudományok iránti alázattal és megingathatlan elkötelezettségével körünkben kiemelkedő elismerést és tiszteletet szerzett.

Legemlékezetesebb előadásai az ontológia, a jogfilozófia, ezen belül az alkotmánytan, valamint a történelemtudomány tárgyköréből hangzottak el. 1989 és 1999 között több mint 50 előadást tartott, amelyekhez mindig - tanulmánynak is beillő- írott anyagot adott közre. Szellemiségét írásai mellett a Filozófiai Vitakör Hangtára is őrzi.

1992-ben a Filozófiai Vitakör bírósági bejegyzését ő készítette elő, és a bejegyzett egyesület első alelnöke volt 1992-től 1996-ig. Ezt követoen az egyesület örökös díszelnökévé választotta. 1994-ben az Alapítvány az Interdiszciplináris Kutatásokért létrehozásában meghatározó szerepet játszott, az alapítvány alapító kurátora volt.
Tevékenysége mintaértékűvé válhat mindannyiunk számára!


Detre Csaba

********************************************************************************************


Filozófiai Vitakör, 2007. december 14.
Dudich Endre

Négysávos egyenes út fölfelé
Megemlékezés Prof. Dr. Hámor Gézáról (1934-2007)

"…meg egy üveg vörösbor is jó lenne"

Kecskemétről indult, kálvinista tanárcsaládból. Ott is érettségizett. életpályája azonban Buda-pesthez fűződött, és ott is ért véget.

A négy párhuzamos sáv:
1.  Országos tudományos kutatóintézet dolgozója
2.  Tudományos kutató geológus
3.  Szakmai közéleti ember
4.  Egyetemi oktató
Mind a négy sávban kiválóan teljesített, és kitérők nélkül, szívósan, folyamatosan haladt előre.

1.    A Magyar állami Földtan Intézetben segédmunkásként kezdte. Miután  1956 októberében (!) geológus diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, több évfolyamtársával együtt a Magyar állami Földtani Intézetben kapott állást. Az évek múltával volt segédmunkatárs, tudományos munkatárs, osztályvezető, kutatási főosztályvezető, igazgatóhelyettes Konda József mellett, végül 1979-től 1991-ig igazgató.

    A MÁFI 1980-ban érte el extenzív fejlődésének csúcsát, a legnagyobb dolgozói  összlét-számot. Hámor Géza volt a "nagy" intézet utolsó igazgatója. Közvetlen utóda, a Finn-országból vendégszereplésre hazatért Gaál Gábor alatt kezdődött meg az Intézet leépítése, amely 1994-től mind drámaibbá, sőt tragikussá vált.

2.    A földtörténeti újkor fiatalabb része, a neogén (főként miocén) képződményeinek kutatására

specializálódott. A Kelet-Mecseki neogén vizsgálatáról írt értekezésével lett kandidátus, a     Nógrád-Cserháti területével akadémiai doktor. Ősföldrajzi-fejlődéstörténeti vizsgálódását kiterjesztette az egész Kárpát-medence, majd az egész mediterrán térség neogén képződményeire. Volt a MTA Földtani Bizottságának alelnöke, és az IUGS Mediterrán Neogén Bizottságának elnöke.

   Munkásságát elismerések egész sora kísérte.   A földtani kutatás kiváló dolgozója, Hantken     

Miksa Emlékérem, Koch Antal Emlékérem, MTESZ Díj, Akadémiai Díj, és 1985-ben (megosztott) állami Díj.

3.    A Magyarhoni Földtani Társulatnak még egyetemistaként lett tagja. 1962-ben választották be az Elnökségbe, mint titkárt. Később volt főtitkár, alelnök, és 1986-1991-ben elnök. Az ő elnökségével zárult le, a krónikások szerint,  a Társulat "első virágkora."

    A Magyarhoni Földtani Társulat mellett tiszteleti tagsággal ismerte el szakmai és nemzetközi tudományszervezői tevékenységét a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia, a Lengyel Földtani Társulat, az Osztrák Földtani Társulat, valamint a Bécsi Tudományos Akadémia is.

4.    A Miskolci Egyetemen volt professzor 1976-tól 1987-ig. Utána pedig a budapesti ELTE a         
    MÁFI-ba kihelyezett Regionális Geológia tanszékének vezetője, majd emeritus professzor.

Két olyan megtiszteltetés van, amire - különböző okok folytán - már nem került sor, pedig - mint ő maga is mondta - "benne volt a pakliban". Hámor Géza nem lett a Központi Földtani Hivatal elnöke, és nem lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja.  Viszont a Központi Földtani Hivatal "mint olyan" 1993-ban megszűnt, Hámor Géza pedig a horvát és a lengyel Tudományos Akadémiának lett külföldi tiszteleti tagja.

Méltánytalan lenne, ha nem ejtenénk szót az ötödik sávról, ha úgy tetszik, a leálló-sávról, a családról. Ahová félre lehet húzódni, tankolni, aktívan és passzívan pihenni az érdi telken vagy másutt, mást és másképp csinálni, vagy nagyritkán éppen semmit se csinálni. (Ami, szerinte, a legnehezebb.) Ahol Irénre mindig lehet számítani, és ahol a két gyerek, Tamás és Enikő jelenti a jövőt.

Hámor Géza a magyar geológia azon nagyjai közé tartozik, akik   át tudták adni fiuknak a szakmai stafétabotot. Az Intézet igazgatói közül ilyen volt Böckh János és Lóczy Lajos. Hámor Géza fia, Tamás az új magyar geológusemzedék kiemelkedő tagjainak egyike. Ez a nemzedék már európai kiegészítő képesítéssel és gyakorlattal rendelkezik, és képes megküzdeni az európaizáció és globalizáció várt és váratlan kihívásaival.

én magam személy szerint ötször "találkoztam" Hámor Gézával.

*1952 szeptemberében évfolyam-, sőt csoporttársak lettünk az ELTE TTK geológus szakán. Hamar egymásra találtunk és hallgatólagosan összetartottunk, mindketten másodrendű, "E" jelzésű káderlappal terhelt értelmiségi származásúak lévén.

*1968 elején Hámor Géza vállalt értem kezességet, hogy a balatonalmádi Bauxitkutató Vállalattól átkerülhessek a MÁFI-ba, vissza Budapestre, hat év nem egészen önkéntes, de rendkívül hasznos távollét után. Nagyvonalúan közölte: "Az nem érdekes, hogy mennyire vagy jó geológus. Nekünk most az a fontos, hogy beszélsz nyelveket." Tiszta sor: az Intézet akkori igazgatója, Fülöp József, az alapítás centenáriumát készült nagyszabású, a Nyugat felé "nyitást" jelentő nemzetközi rendezvénnyel megünnepelni 1969-ban. és úgy is lett - sikerrel.

*1980 végén, már mint a MÁFI igazgatója, visszahívott, ezúttal a MTA Geokémiai Kutató Laboratóriumából, mondván: "Gyere, csináljuk meg most együtt, amit az első körben nem tudtál elérni." és megcsináltuk. Nem viták nélkül, és nem is maradéktalanul, részben kényszerpályán, de végrehajtottuk az Intézet modernizálását. Kettőnk közül mindig ő volt a józanabb, a realista. Gyakran mondogatta, amikor megszaladt a fantáziám és kívánatos, de megvalósíthatatlan fejlesztésekről álmodoztam fennhangon. "Igazad van; tényleg jó lenne. Meg egy üveg vörösbor is jó lenne." és akkor nyomban tudtam, hogy abból bizony nem lesz semmi.

*1986-ban vonakodás nélkül, sőt lelkesen támogatta a párizsi UNESCO központba való pályázásomat. Amikor egy kávé mellett elszívtuk a búcsú-Szimfóniát, mosolyogva adta tudtomra, hogy "menjél csak, egy igazgatóhelyettessel könnyebb dolgom lesz, mint kettővel volt." Vettem a lapot, rábólintottam. Pedig mindketten tudtuk, hogy ez egyáltalán nem így van, és ezt a másik is tudja. Annak ellenére, hogy Hetényi Rudi - aki szintén egyetemi csoporttársunk volt, sőt a csoport vezetője - teljes odaadással igyekezett a segítségére lenni, és sokkal "könnyebb eset" volt, mint én.

*Még Párizsban voltam, amikor a rendszerváltás után, 1991. júliusában, 57 évesen nyugállományba kellett mennie. Ez persze nehezen - meglehet, egyáltalán nem feldolgozható trauma volt. Évek múlva vált csak világossá, hogy attól menekült meg, hogy neki kelljen végrehajtania a Magyar állami Földtani Intézet erőszakos és sokunk szerint nagyon túlzott leépítését. - Azok közé tartoztam, akik azt igyekeztek elérni, hogy a Regionális Geológia Tanszék a MÁFI-ban maradhasson, Hámor Géza megtarthassa professzori szobáját, Hetényi Rudi pedig igazgatóhelyettesi tisztét. Ez sikerült is. Miután 1992. szeptemberében visszatértem Magyarországra,. a MÁFI Külkapcsolati Irodájának vezetője lettem. Azon igyekeztem, hogy a reformok hevében lehetőleg ne tegyék tönkre azt, amit mi a 80-as évek első felében nem csekély erőfeszítéssel elértünk. Be kell vallanom, hogy ez az igyekezetem nem kevés megnemértéssel találkozott, sok konfliktust idézett elő, és vajmi csekély eredménnyel járt.

Hámor Géza maga filozófiával csak annyit foglalkozott, kénytelen-kelletlen, amennyit a tudományos minősítéshez szükséges ideológiai vizsgákon megköveteltek. Világosan meg is fogalmazta felfogását: "éppen elég kutatnivalót adnak az érzékelhető dolgok, semhogy arra vesztegessek időt, amit az emberek azok mögé képzelnek".  Lényegében pozitivista volt.

De meglepően türelmes volt e téren. Jóindulatú elnézéssel kezelte azokat a különcöket, akik nem így gondolkoztak. Sőt, mint igazgatóhelyettes, majd mint igazgató, meg tudta győzni a Párt illetékes, gyanakvó és "adminisztratív lépéseket" sürgető, fegyelmit emlegető-adó elvtársait, hogy "ezek a holdkórosok (utalás a Zentai-féle Mondscheinparty-kra) ártalmatlanok, csak hadd pöfögjenek nyíltan. Ami nincs lefojtva, nem robban." Nem sokat foglalkozott vele, de ha kellett, megvédte a Kört, ahogy négyszemközt hívtuk, a "Vizilófiait" (még kódoltabban: Hippopotamidae).

Odáig fejlődött a dolog, hogy amikor fordulni kezdett a szél, ugyanazon elvtársak már büszkék voltak arra, hogy a Kör - 1973 óta! - szabadon működhetett az Intézetben. Sőt: ezt jó pontként könyvelték el - a maguk számára. Mint egyikük emlékezetes-veretesen megfogalmazta: "pozitív rovásukra írták."

Ezért is köszönettel tartozunk Hámor Gézának, 18 éven át volt hathatós "protektorunknak"... és ezt a köszönetet mostmár, Vitakörünk 1500-ik összejövetele alkalmával, sajnos nem tudja elhárítani, tréfával elütni., ahogy egyébként szokta.

Tehát: Köszönjük, Géza. Szép játék volt. De ennek a játszmának vége. Ne vedd rossznéven: Mi azért játszunk tovább.



IN MEMORIAM VAHAN ANHAGHTH ASTVATZATURIAN


2008. május 21-én a libanoni Tyrosban (a mai Tir) elhúnyt negyedfokú unokatestvérem, Vahan Anhaghth Astvatzaturian professzor a nyelvtudományok legendás művelője, az ókor-tudományok világklasszisa.

1932 február 2.-án látta meg a napvilágot az erdélyi Erzsébetvárosban, mint Szongott Dénes, Szongott Miklós történelemtanár fia, Szongott Kristóf a híres szamosújvári örmény történész-tanár dédunokaöccse. 1945-ben a család szüleivel és nénjével Olaszországba menekül, s Velencében, az örmény kultúra nyugati fellegvárában települ le. Diákéveit ott tölti, majd beiratkozik a mechitaristák egyetemére. 1955-ben szerez doktori diplomát örmény nyelv és történelemből. 1957-ben pappá szentelik, s belép a Mechitarista Rendbe. Ekkor veszi fel családja eredeti nevét, Astavatzaturian , amelyet II. József törölt el 1784-ben, s kényszerítette a családra annak német tükörfordítását: Sohn-Gottes. A rend 1958-ban Libanonba küldi, a Tyrosi örmény Egyetemen örmény nyelvet és indogermán összehasonlító nyelvészetet tanít. 1961-ben közép-ázsiai majd é-afrikai kéziratgyűjtő és régészeti expedíciókban vesz részt, ahonnan 1967-ben tér vissza Tyrosba. Ekkor az egyetem professzorává fogadja. 1968-1970 között megújítja az ősi szervezet, a Société Arménienne de Zarytos történészi kutatásait. Itt mintegy 80 kiváló, többnyire örmény származású történész-régész-nyelvész kutatásait irányítja. 1973-1976 között libanoni kulturális attasé az Iráni Császárságban.

Elképesztő nyelvtudása még ugyancsak polyglott munkatársait is elkápráztatta. Magyar és örmény anyanyelvén kívül az alábbi nyelveket beszélte magas fokon: olasz, veneto-i, francia, spanyol, portugál, katalán, gallego, león-i, román, német, angol, holland, flamand, svéd, dán, izlandi, ír, kimru (welsh), finn, észt, lív, orosz, lengyel, ukrán, cseh, szlovák, szerb, bolgár, albán, új-görög, perzsa, kurd, hindi, grúz, csecsen, török (számos közép-ázsiai rokonnyelveivel),új-héber, arab, kopt.

A kihalt nyelvek közül a pun nyelvnek elsőszámú tudora volt, de nagyon jól ismerte az ó-görög, latin, ó-örmény, ó-perzsa, ó-arab, szír, ó-héber, ó-egyiptomi, szanszkrit nyelveket is. A hun-szkíta nyelvemlékek felderítésében és összegyűjtésében oroszlánrészt vállalt. Foglakozott az etruszk nyelv problematikájával is.

Nem szívesen publikált, nem maradt sok publikációja az utókorra, nem szerette tanulmányait kisebb cikkekben szétszórni, kizárólag összefoglaló, monografikus tanulmányokat jelentetett meg. Hallatlanul szerény, hallgatag ember volt, nem szeretetett „szerepelni.” Művei közül kiemelkedik a Dynamique évolutionnaire des langues –( Zarytos-(Tyros, 1973) c. hatalmas nyelvfilozófiai monográfiája, a Lingua Punica – (Venezia, 1981) nyelvészeti monográfia, valamint a szkitoid nyelvekről írt első átfogó publikáció: Les langues scythoides - (Zarytos-Tyros, 1985).

1993-ban az örmény Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta és a Jereváni Egyetem díszdoktorává avatta. 1992-ben járt utoljára Magyarországon, ekkor részt vett a Filozófiai Vitakör „Ember és Fejlődés” konferenciáján.

Az egyetemes emberi tudomány egy hallatlanul érdekes és színes egyéniségétől vesz most búcsút.

Szongott Zsófia


Elhúnyt Síklaky István

Életének 79. évében - 2005. július 4-én - távozott közülünk Síklaky István közgazdász, ismert gondolkodó és közéleti személyiség, a magyar alkotó értelmiség kiemelkedő alakja.

Síklaky István teljesítményekben gazdag élete során számos műszaki, gazdasági és társadalomtudományi tárgyú munkát írt. Ő szerkesztette az 1982-ben megjelent "Koncepció és kritika" című kötetet. 1985-ben látott napvilágot Liska Tibor szellemi társaként a "Belső vállalkozás" c. szakmunkája, és a következő évben a rendszerváltást előkészítő "Konstrukciók egy világnézetről". 1994-ben tette közzé az "Ajánlás a túléléshez - Egy ökoszociális piacgazdaság felé" című kötetét.

Írásai közül kiemelkedik "A fennmaradás társadalmi programja", amely 2000-ben jelent meg, s amelyben a legkorszerűbb ismeretek birtokában a jelenlegi pénz által diktált rendszer kritikáját végzi el, s tudományosan megalapozott alternatívát kínál a kamatok által torzított kapitalizmus lecserélésére.

Síklaky István főművének azonban a "Létbiztonság és harmónia" című könyve, és az ez évben megjelent "Jóléti gazdaság a Szent Korona országában" című dolgozat tekinthető. A tudományos igénnyel elkészült munkák hatalmas szintézisek. Bármilyen meglepő, a szigorú és racionális közgazdász Síklaky, amikor a fennálló pénzügyi rend fenntarthatatlanságát bizonyítja, és a gyakorlatban alkalmazható megoldást vázol, mindezt összeegyezteti a Szent Koronában megtestesülő emberi alapjogokkal és társadalomszervező erővel, a misztériummal és méltósággal - épp akkor, mikor e legfőbb rendezést kereső Európai Unió alkotmányozási kísérlete sikertelen.

Síklaky István rendkívül aktív közéleti tevékenysége és tudományos munkássága mellett gondos családapaként nevelte három iskoláskorú gyermekét is. Alapítója és vezetője volt az Összefogás a Fennmaradásért Mozgalomnak. Mi - barátai, tisztelői és közeli munkatársai - tudjuk, hogy ő azok közé tartozik, akik távozásuk után is tovább nőnek, mert munkásságukat az élet és a történelem igazolja.

2005. július 20-án, szerdán 13 órakor az Új Köztemetőben Síklaky István végakarata szerint szétszórják hamvait.

Dr. Drábik János


Elhúnyt Vekerdi László

Tisztelt Filozófiai Vitakör!

Itt adom a Kör-be a Magyar Írószövetség gyászhírét Vekerdi László haláláról. "Öregjeink" még emlékezhetnek rá, hogy a jeles író Körünk három nagy konferenciáján (1984: Haeckel, 1988: A Fejlődés Fogalma, 1990: Fejlődés és Okság) is résztvett. Külön előadást nem tartott, de rendkívül érdekes korreferátumai emlékezetesek.
Requiescat in pace!

Detre Csaba


A Magyar Írószövetség

mély fájdalommal tudatja, hogy 2009. december 27-én, 86. életévében elhúnyt Vekerdi László, József Attila és Széchenyi-díjas író, a Magyar Örökség-díj tulajdonosa.

Vekerdi László polihisztor alkatú tudós, orvos, művelődéstörténész, tudománytörténész, könyvtáros, Németh László és Fülep Lajos életművének neves kutatója volt, valamint Galilei életművének egyik legalaposabb ismerője, az MTA Matematikai Kutatóintézete és az MTA Könyvtára korábbi tudományos főmunkatársa, a debreceni orvosegyetem és az ELTE tanára. Az eltávozott tudós nevéhez nagyszámú orvosi, orvostörténeti, matematikatörténeti, fizikatörténeti, csillagászat-történeti, biológiatörténeti, tudományfilozófiai, irodalomtörténeti, művelődéstörténeti, nyelvtörténeti, intézménytörténeti publikáció és számos könyvfordítás, lektorálás kötődik.

Emlékezetesek televíziós és rádiós előadásai, beszélgetései, valamint a különböző kongresszusokon, tudományos rendezvényeken, évfordulós megemlékezéseken tartott beszédei. Halála előtt két héttel jelent meg a 18. századi magyarországi és erdélyi pestisjárványokról szóló munkája, néhány hónappal korábban pedig Fülep Lajosról szóló kötete.



DR. CSALOGOVITS IMRE alapító atya (l937-2012) halálára

Szomorúan adom hírül a Vitakör elsősorban idősebb tagjainak - akik még elmlékezhetnek rá - hogy
2012. július 1-én, életének 75. évében elhúnyt Dr. Csalogovits Imre, a Filozófiai Vitakör egyik alapító atyja.

A Földtani Intézetben kollégái Zsigának hívták, amely megnevezés eredetét képtelenség volt kideríteni.
Nem volt polémikus alkat, megnyilatkozásaiban hallatlan óvatos és megfontolt volt, mondhatni halkszavú,
szófukar embernek ismertük.

A Filozófiai Vitakör megalakulása utáni stabilizációját magas állami és politikai beosztásában
messzemenőleg támogatta, minden nehéz helyzetben számíthattunk a segítségére. Sok vitaköri rendezvényen vett részt,
és bár külön előadásokat nem tartott, de magasszintű filozófiai olvasottságát és általános műveltségét a vitaüléseken
és a konferenciákon több alkalommal is kamatoztatta.

1977-ben a rendkívü1 kényes "Lipták Tamás-ügyből" ő húzta ki a Filozófiai Vitakört - és persze a MÁFI-t is.
(lásd: www.filozofiaivitakor.hu, "részletes történet" 1977.) 1988-ban a Kör megalakulásának 15. évfordulója alkalmából,
az alapító tagok elso összeírásakor kérte, hogy felkerüljön az alapító tagok listájára. 1973-1975-ben, a "hőskorszakban"
a Kör összes ülésén résztvett!

1937-ben született értelmiségi családban. 1961-ben szerzett geológusi diplomát az ELTE TTK-n,
1967-ben természettudományi doktorátust szerzett, 1961-1966 között a Mecseki Uránbányánál dolgozott.
1966-ban jött a Magyar Állami Földtani Intézetbe, itt 1966-70 között tudományos munkatárs,
1970-75 között tudományos főmunkatárs, 1975 - 1989 között az Anyagvizsgálati Főosztály
vezetői szerepét látta el. 1975 - 1980 között a MÁFI párttitkára volt. 1992-ben
korkedvezményes nyugdíjba ment, és a környezetvédelemben dolgozott haláláig...

Detre Csaba - a Filozófiai Vitakör alapító elnöke


In memoriam Nagy Lászlóné, in memoriam Palaeontologia Hungarica

2012. november 12-én életének 99. évében meghalt Dr. Nagy Lászlóné Dr. Kovács Eszter paleontológusnő, az egykori MÁFI Őslénytani Osztályának vezetője, a biológiai tudományok doktora. 1914. július 7-én született a dél-erdélyi Déván, református polgári családból. A harmincas évek végén szerzett biológiai tanári diplomát a budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetemen. Utána hosszú évekig a Pápai Református Gimnáziumban tanított. A Második Világháború utáni években Vadász Elemér geológia professzor kezdeményezésére kezdett el foglalkozni az akkor tudományos újdonságnak számító paleopalynológiai (ős-pollen-tan) vizsgálatokkal. Ezek a vizsgálatok merően új eredményeket hoztak akkor a magyar rétegtanban, s megvetették hazánkban is egy új tudomány, a paleobioökológia (ősélet-környezet-tan) alapjait. A palynológiai vizsgálataival néhány év alatt széleskörű nemzetközi elismerést ért el. 1952-ben elsősorban az akkor prosperáló magyar szénbányászathoz, bauxitbányászathoz nélkülözhetetlen és egyre inkább kiszélesedő őslénytani és biosztratigráfiai vizsgálatok érdekében létrehozták a Magyar Állami Földtani Intézet Őslénytani Osztályát, melynek első osztályvezetője volt 1952 – 1978 között. Az Osztály a hatvanas évek végén – hetvenes évek elején élte fénykorát, volt idő amikor 53 tagja is volt, ennél nagyobb őslénytani kutatási intézmény csak a Szovjetúnióban és az USÁ-ban létezett. Ez idő tájt 24 kutató, s 29 tud. segéderő dolgozott az Osztályon. Ezzel a MÁFI legnépesebb osztálya volt, amely 4 kutatócsoportra oszlott: Paleozóos és Mezozóos Makropaleontológiai Csoport, Kainozóos Makropaleontológiai Csoport, Mikropaleontológiai (Foraminifera, Ostracoda, majd a hetvenes évek közepétől még Conodonta, Radiolaria) Csoport, Ősnövénytani (Palynológia, Diatoma, makrophytologia) Csoport. A Magyar Királyi (1946-tól Állami) Földtani Intézet alapításától (1869) kezdve a magyar paleontológiának is fellegvára volt. Olyan világhírű paleontológusok dolgoztak itt mint az első igazgató, Hantken Miksa, majd az őt követő három igazgató is, Boeckh János, Lóczy Lajos (ők t.k.p. elsősorban sztratigráfusok voltak, de abban az időben ez a két tudományág még szorosan összetartozott.), az ugyancsak világhírű gerinces paleontológus, báró Nopcsa Ferenc. Egy későbbi nevezetes igazgató-paleontológus volt Majzon László paleontológia professzor. Az 1952-ban létrejött Őslénytani Osztály a vizsgálható taxonok jórészét lefedte, aktivitásában a magyar tudomány élvonalához tartozott, képviselői a nemzetközi őslénytani konferenciák állandó és sikeres részvevői voltak. Nagy Lászlóné az 1973-ban megalakult Filozófiai Vitakörben több ízben tartott előadást, elsősorban a hetvenes- nyolcvanas évek nagy evolúcióelméleti konferenciáin. Itt a növényvilág fejlődéstörténetét mutatta be, s az ebből az általános fejlődéstanra levonható következtetéseket. Mint a MÁFI felső vezetésének tagja mindig kiállt a Filozófiai Vitakör mellett, s fontosnak tartotta annak létét. A nyolcvanas évektől kezdve a magyar bányászat fokozatos hanyatlásnak indult, ez magával hozta a MÁFI fő aktivitásának, a rétegtani célú földtani térképezésnek is a visszaesését, ez pedig értelemszerűen az intézeti őslénytan helyzetét rendítette meg. Az Őslénytani Osztály létszáma a megszüntetésekor, 1992-ben már csak alig 20 főt számlált. Megszüntetésében annak is jelentős szerepe volt, hogy a prakticista beállítottságú geológusok ekkorra már alaposan aláásták léthelyzetét, a paleontológiát „haszontalan szőrszálszámolgatásnak", sőt az ún. „rendszerváltoztatást" követően meg „kommunista luxustudománynak" is nevezve. A kilencvenes években a paleontológiai kronológia még egyszer felvillan a MÁFI-ban az extraterresztrikus korrelációs geológiai programokhoz kapcsolódva, mint a relatív geokronológiai méretskála alapja. E programok megszűnte után már nem volt megállás a lejtőn. Most, amikor Nagy Lászlónét, a legendás Őslénytani Osztály első vezetőjét temetjük, éppen most ment nyugdíjba az a kolléga, aki még valaha ezen az osztályon dolgozott. Ő volt az Intézetben az Utolsó Paleontológus.

D. Cs. p. f.


In memoriam Vecsenyés György

(Szeged 1933. január 28 – Budapest 2013. február 25) Katolikus értelmiségi családban született. Szegeden érettségizett. A budapesti ELTE-n volt geológus-hallgató (1951 – 1955) A kutató-geológusi diploma megszerzése után a Bauxitkutató Vállalatnál kapott állást.

Többek között az Iszkaszentgyörgyi Kutatócsoportnál dolgozott. Aztán visszatért Budapestre és a Magyar Állami Földtani Intézet újonnan létesült Információs Csoportjának tagja lett. Jól hasznosította nyelvtudását.

Közelkeleti piackutatást is végzett (Törökország, Jordánia.) A MÁFI-ból átlépett az Alumíniumipari Tervező Intézethez (ALUTERV). Onnan ment nyugdíjba, a 60. életévét betöltve, 1993-ban.

Felesége Szabó-Ferenczi Mariann könyvtáros volt. Gyermekük nem volt. Széleskörű kultúr-érdeklődése középpontjában a tágabb értelemben vett bizánci kultúra állt.

Alapító tagja volt a MÁFI-ban 1973-ben létrejött Filozófiai Vitakörnek. Ott összesen 26 előadást tartott (lásd a csatolt Előadásjegyzéket.) 2006-ban visszavonult, szívpanaszok és kezdődő Parkinson-kór miatt. A területileg illetékes budai János-kórházban kezelték. Állapota fokozatosan romlott, mozgáskorlátozottá vált, nehezen beszélt, de tudata mindvégig tiszta volt. Halálának közvetlen oka tüdőembólia volt. Urna-temetése a szegedi Dóm-templomban lesz, később meghatározandó időpontban.


In memoriam Szeidl Béla

Szomorúan értesítem a Filozófiai Vitakört, hogy 2013. április 13-án 75 éves korában elhúnyt Dr. Szeidl Béla csillagász, a fizikai tudományok doktora, az MTA Konkoly Thege Csillagászati Kutató Intézet 1974 és 1998 közötti igazgatója, az Alapítvány az Interdiszciplináris Kutatásokért alapító kurátora (1994).

A Filozófiai Vitakörben 3 alkalommal jelent meg: Az 1988-as "A Fejlődés Fogalma", az 1990-es "Fejlődés és Okság", valamint az 1992-es "A Fejlődés és az Ember" kétnapos konferenciáinkon. Ez utóbbi konferencián emlékezetes volt Gánti Tiborral folytatott vitája, amely hangszalagon megmaradt az utókorra. Nem tisztem Szeidl Béláról egy szakmai nekrológ megírása, erre nyilvánvalóan a megfelelő tudományos körökben sor kerül, de a Filozófiai Vitakörrel az alábbiakat érdemesnek és érdekesnek tartom tudatni: 1938 január 8-án született, vecsési sokgyermekes sváb értelmiségi családból. Édesapja a vecsési gimnázium híres matematika-tanára volt. A Konkoly Thege Csillagászati Kutató Intézetnek ötödik direktora volt:

Az Intézetet az 1860-as években Konkoly Thege Miklós (1842-1916) gazdag földbirtokos hozta létre ógyallai birtokán. Az Intézet a 19. század végére jelentős nemzetközi tudományos tekintélyre tett szert, Konkoly Thege 1899-ben a magyar államnak adományozta. Konkoly Thege 1916-ban bekövetkezett halála után az Intézet új igazgatója Tass Antal lett (1916-1936), aki Trianon után 1921-ben Gróf Klebelsberg Kuno segítségével a műszereket a budapesti Svábhegyre menekítette, ahol az új intézet 1926-ra épült fel. A Konkoly Thege Obszervatórium további igazgatói: Móra Károly (1936-1943, és a geológusok figyelmébe: Meznerich Ilona geológusnő korán elhúnyt első férje), Detre László (1943-1974), Szeidl Béla (1974-1998), Balázs Lajos (1998-2009), Ábrahám Péter (2009- ).

Fontos személyes szakmai kötődésem Szeidl Bélához: Ő szervezte meg tudományos kooperációmat Dr.Tóth Imre csillagásszal a szupernóváknak a tömeges földi kihalásokban betöltött szerepének kutatásában (1996-tól). Ezek a kutatások 1998-1999-ben igen nagy nemzetközi publicitást kaptak. E kutatásokban fontos szerepet játszott az Interdiszciplináris Alapítvány, és szerepük volt ebben a Filozófiai Vitakör egyes tagjainak is.

Detre Csaba


In memoriam Dobó Andor

2014. május 18-án, életének 79. évében elhúnyt Dobó Andor matematikus, a Filozófiai Vitakör régi barátja. A család Budapesten, a X. kerületi Szent László téri plébániatemplom urna-kápolnájában helyezi örök nyugalomra 2014. május 30-án, pénteken, 16:30-kor. Megjelenő tisztelői egy szál virágnál ne többel fejezzék ki e gondolkodó magyarral való azonosulásukat. Még nem tudjuk eléggé, hogy kit vesztettünk...

Bokor Levente


In memoriam Kiss Miklós


"Mindenki a maga útját járja, mégis ugyanazon úton haladunk."

Dudich Endre

Már a régi görögök és rómaiak is tudták: Philosophus non fit, sed nascitur: "a filozófus nem válik azzá, hanem annak születik."
És hozzáteszem: annak is hal meg. Igaz ez Kiss Miklós barátomra is, akiről sajnos már múltidőben kell beszélni.

Vitakörünknek 1996 óta volt tagja, majd 2007-ben korelnöke lett. Két életet élt párhuzamosan. Műszaki ember volt, sikeres vállalkozó. És 1952 óta szenvedélyes, szellemes és szívós filozófus. De milyen? Dilettáns, amatőr, vagy profi? Dilettáns volt? Magyarán: kontár? Szó sincs róla. Ugyanis értett a filozófiához.

Amatőr volt? Igen, az volt. De csakis a szó eredeti, pozitív értelmében, hogy tudniillik az adott valamit „szerető", a görög „filosz"-nak megfelelően. Profi volt? Diplomák, címek, rangok, akadémikus formalizmus tekintetében nem. Nem felelt meg a filosznobok elvárásainak. Nagyon is az volt viszont a "professionalis" latin szó eredeti értelmében: "akinek hivatása (professio) van, és azt meg is vallja (professit)." És akinek ez mindennél fontosabb. Mert ez az igazi élete. Neki valóban ez volt. A halálos ágyán is azzal foglalkozott, arról beszélt, - amennyire még tudott, hogy mit akar következő, X. kötetében megírni. De már nem tudta megtenni. Így aztán maradtak még feltáratlan titkok. Mindenen túli, mondhatnánk "transz-omega" igazságok.

Érdemes felfigyelni egy pozitívummá vált negatívumra. Kiss Miklós nem volt tanítványa egyetlen Mesternek sem. Minden ellenkező híreszteléssel szemben egyik filozófiai iskola sem nyomta rá szellemi bélyegét a gondolkodásmódjára. A Marxizmus-Leninizmus Esti Egyeteme sem. Sőt még a klasszikus W. Ostwald-féle energetizmus sem.

Kiss Miklós elfogulatlan, elkötelezetlen és előítéletmentes volt. Ez pedig egyeseket joggal irritálhat. Leginkább persze azokat, akik elfogultak, elkötelezettek és előítéletesek, de ezt nem ismerik el. Erudiciója, olvasottsága valószínűtlenül széles. Tapasztalatom szerint egyáltalán nem felületes, hanem igenis nagyon alapos. Műveinek gondos és praktikus szerkesztése ellenére könnyű eltévedni az idézetek, kommentárok és hivatkozások sok olvasót elriasztó labirintusában.Türelem és kitartás kell hozzá. E nagy, kritikailag átgondolt, "megemésztett" ismeretanyag birtokában Kiss Miklós kidolgozott egy koherens, következetes, mindent átfogónak szánt és deklarált filozófiát. Ezt egyszerűen „Új természetfilozófiának" nevezte. Ez az elnevezés egyrészt túl szerény, másrészt nem szerencsés, mivel léteznek más "új természetfilozófiák" is, pl. Muraközy Gyuláé.

2

A "kissizmus" alappillérei a következők:
(1.) - Univerzumunk nem valamiféle összefüggéstelen halmaz, hanem összefüggő rendszer. Nem káosz, hanem kozmosz, nemcsak értelmes terv (Intelligent Design), hanem egyenesen isteni terv (Divine Design) megvalósulása.

(2.) - Ennek a rendszernek egésze, és minden egyes rendszer-komponense Absztrakt Reális Szubjektív Objektum (ARSZO). Magyarul: "Elvont valós alanyi tárgy". Ugyanis minden létező "Janus-arcú": Önmaga számára Szubjektum, alany, környezete számára pedig Objektum, tárgy. Ilyen értelemben valósul meg a coincidentia oppositorum, az ellentétek dialektikus egybeesése.

(3.) - Ezek rendezett együttműködése a belső- és külső környezettel, meg egymással minden létezés (existentia) alapja, és téridőben való megnyilvánulása, energia-rendszer-folyamat (ERF).

(4.) - Minden létező a maga módján, "természeti nyelvén" - és szintjén értelmes információcserére képes.

Ilyen egyszerű? Igen, mitagadás, az. De egyúttal ilyen bonyolult is. (Ez is az ellentétek egybeesése.) 1992-től kezdve Kiss Miklós kilenc kötetben tette közzé Új Természetfilozófiáját (ÚT). Az elnevezés nemcsak hogy nem szerencsés, hanem - bocsánat a szóért, megtévesztő is. Ugyanis egyáltalán nem "csak" természet-filozófia. Ennél sokkal, de sokkal több. De, mint kertelés nélkül le is írta, "miszticizmus és dogmák nélkül" – és vállalta a meg-nem-értés és az ellenzés kockázatát.

Volt is benne része. Dehát ugye "nem az a legény, aki adja, hanem aki állja". Állta is, volt, hogy túlságosan keményen is. A Filozófiai Vitakör 2001. november 24-25-én Bánhidi Andrewnál Bugacon lezajlott kétnapos vita végén jegyzőkönyvileg "mélységes elismerésben részesítette az életművet." Az alapító elnök, Detre Csaba nyomós fenntartásait és alapvető értetlenségeit sem rejtve véka alá, így értékelte: "Kiss Miklós életműve valamiféle Kozmo-impresszionizmus, amely egy egészen különleges és érdekes új műfaj"...

Én akkor nem voltam jelen. Most inkább kozmo-neoklasszicizmusnak mondanám. Jómagam 2003-ban többek között a következőket írtam róla - Lontay Ervin Pál professzor szellemében: „Megállapítható, hogy a Szerző filozófiai energetizmusa valójában az (arisztótelészi) anyagforma-tan (hülemorfizmus) kellően módosított változata, vagyis az egész világ (…) dolgainak és folyamatainak

3

- a képességiség (dünamisz, potentia) és ténylegesség (energeia, actus) fogalmaival való értelmezése,
- a rendszerelmélet (System Theory) segítségével,
- az elvonatkoztatás (absztrakció) első (természettudományos) és második (természet-bölcseleti) fokán.
Ma is így vélem, és attól tartok, hogy igazam is van. Is.

A megjelent kilenc kötet:
I. Általános lét- és rendszerelmélet, két kiadás. Lefordítottam angolra, az USA-ban lektorálták… Felkerült az Internetre.
II. Általános érték- és működéselmélet
III. Értelmes létezők az Univerzumban, és az emberiség
IV. Mind a maga útját járja, mégis ugyanazon az úton haladunk
V. Az energetizmus filozófiája
VI. A Világegyetem működésének évezredek óta keresett megoldása
VII. Az isteni terv célja és érvényesülése az Univerzum működésében
VIII. A természeti értelem. A tudás, az alkotás filozófiája
IX. A nyelvek eredete. Természeti nyelvek, természeti kommunikáció

Ilyen terjedelmű- és tartalmú írásnál természetes és elkerülhetetlen hogy redundáns, sok benne az ismétlés. Kiss Miklós nyomatékosan hangsúlyozta, hogy "teológiai, ezotérikus és fantazmagórikus kérdésekkel nem foglalkozik". Ezek elől mindvégig makacsul elzárkózott. Márpedig manapság, amikor a New Age után már a Next Age van divatban, sőt letűnőben, ez a tartózkodás megvetett maradiságnak, szűklátókörú szcientizmusnak, korlátolt konzervativizmusnak minősül, amivel nem érdemes foglalkozni. Szerintem viszont - Hölgyeim és Uraim, éppen ez a képzelt és beképzelt ellenvélemény az, amivel nem érdemes foglalkozni. Azonban kétségkívül nagy kihívás lehet egy X. kötet megalkotása. A címe lehetne egyszerűen: "Alfán innen, Omegán túl." Csakhát… Akad-e rá vállalkozó?!

- Oremus pro fratre nostro Nicolao Parvo – imádkozzunk Kiss Miklós testvérünkért.
- In Paradisum conducant eum angeli - a Paradicsomba vigyék őt az angyalok,
- et lux perpetua luceat ei - és az Örök Fény világítson neki.
– Requiescat in pace. – Nyugodjék békében.

Ámen.


In memoriam Csalogovits István


Tisztelt Filozófiai Vitakör !

Megrendülten vettem tudomásul Dr. Csalogovits István geológus kollégám halálhírét. Egykori kollégái még az Egyetemen "Svejk"-nek hívták, nem tudom honnan kapta ezt a becenevet, de mindvégig rajta ragadt. Életpályája többrendbelileg is kapcsolódott a Filozófiai Vitakör történetéhez. Először is öccse, Csalogovits Imre, (1937 - 2012) alias "Zsiga" révén is, aki Körünk egyik alapító atyja volt 1973-ban. Két különbözőbb természetű fivért szinte el sem lehet képzelni: Míg "Zsiga" a szabályosság, az óvatosság, a megfontoltság megtestesítője volt, addig "Svejk" az igazi fenegyerek, a folyamatos botrányhős volt. Ugyanakkor egy rendkívül színes személyiség, szinte hihetetlenül sokrétűen művelt, a zenétől kezdve a filozófián át, a közgazdaságtanon, szociológián át szinte minden téren igazi multidiszciplináris kolléga volt.

1978-ban hozta a MÁFI-ba az akkor az igazgatói székben utolsó évét kezdő Dr. Konda József igazgató az akkor felállításra kerülő "Igazgatási Főosztály" élére. Ez a főosztály lett volna hivatott megmenteni az Intézetet az akkor a Konda - Fülöp háborúk által felhalmozódott súlyos problémáktól. Jól emlékszem e bemutatására: Az egyetemi végzettség után akkor eltelt 20 éve alatt 10 munkahelyet töltött be addig. "Ez egy fantasztikus rugalmas ember!" volt akkor az általános vélemény. Az akció nem sikerült, alig egy évre rá Fülöp leváltotta Kondát, Svejkkel az új igazgató, Dr. Hámor Géza egy rövid ideig még megvolt, de aztán a főosztályával együtt menesztette valamikor talán 1983 körül.

Közben Svejk többrendbelileg is bekapcsolódott a Filozófiai Vitakör életébe, különösen "A réteg fogalma" vitákba, amely igen kiélezett téma volt a hetvenes-nyolcvanas években, a Fülöp-csapat által a magyar sztratigráfiára ráerőszakolt amerikai eredetű ún. "hedbergianizmus" miatt, amelyet a magyar paleontológusok és biosztratigráfusok nagyon rosszul tűrtek. Nota bene: ez a szemlélet erőszakos "Irányelvekkel" kitörölte a rétegtanból a "réteg" fogalmát... ! A Filozófiai Vitakör felkarolta a "hedbergianizmus" elleni harcot, és ebben Svejk is lelkes társunk volt.

A MÁFI-ból való elmenetele után sokáig nem találkoztunk vele, azt tudtuk, hogy öccséhez hasonlóan ő is korkedvezényes nyugdíjba ment 1990 körül. Utána 2002 novemberében ő is egyik előadója volt a Szántó Borisz vitaköri tagunk által a Műegyetemen FV társrendezvényként megszervezett "Innováció az ezredfordulón" c. interdiszciplináris ankétnak. Előadók: Szántó Borisz, Csalogovits István, Farkas János, Kiss Endre, Detre Csaba. Amikor 2002 októberében az ankét előkészítése során meglátogattam ráckevei házában, belépve a ház előszobájába, rögtön feltűnt, hogy elkerülte az akkortájt divatos damaszkuszi utat: Ott egy hatalmas Marx-kép fogadott. "Te egy jellem vagy!" - modtam neki, ő kijavított: "Ember vagyok" - mondta.

Még egy sokkal korábbi ifjúkori közös emlék Svejkkel kapcsolatban: 1963-as vagy 64-es geológus bál a belvárosi Metró Klubban: Az éjszaka során összeverődött ott egy spontán trió: Svejk gitár, Juhász Árpi gitár, jómagam a zongorát verve. Először geológus nóták, majd frivol geológus nóták, majd hajnalfelé keményebb frivol énekek. Nem volt különösebb baj, de a geológus szakma által nagyon becsült és szeretett Minka néni panaszt tett a Bál fővédnökénél, Bogsch László professzor úrnál. A professzor úr megkövelte, hogy mindhárman kövessük meg a docens asszonyt, bár hozzátette, hogy kissé biedermeier világnézetű a docensnő.

Kedves Pista, azaz Svejk, remélem találkozunk valahol ott azokon a mezőkön, amelyekről nagy filozófiai viták dúlnak még ma is...

Csaba
_________________________________________________________________________________________________________________

From: Juhász Árpád
To: 'Csaba Detre Gmail'

Kedves Csaba, egykori tengerparti birkózásban győztes barátom!
Jó, hogy leírtad ezeket, mert Svejket méltatlanul elfeledte a szakma,
bár ő magától is félrevonult. Zseniális dalait igyekszem egyszer rögzíteni.
Fia felhívott, de rossz egészségi állapotom miatt nem tudok lemenni a Dráva-partra,
hol hamvait szűk körben szórják majd a folyóba.

Tartsuk meg jó emlékezetünkben, barátsággal, Árpi
_________________________________________________________________________________________________________________

From: Csaba Detre
To: 'Juhász Árpád'

Kedves Árpi !

Nem, nem voltam győztes a neszeberi pláján, az bizony döntetlen volt !!!!! Szavadon foglak, hogy 90. szüledésnapodon lebonyolítjuk a visszavágót, én akkor csak 85 éves leszek, de nem baj! Ezért én kezdek majd térdelve. Svejk valóban egy zseniális ember volt, a zseni-tudat minden érzékenységével, sérülékenységével. Emiatt hányódott ide-oda, és végül mára teljesen elfelejtette a Szakma. Szerencse, hogy a Filozóiai Vitakör megőrizte néhány művét. Lásd: www.filozofiaivitakor.hu /Történet

Nagyon jó, hogy dalainak egy listját megőrízted, kössz szépen. Nem tudom, hogy ismered-e, hogy létezik egy ELTE jegyzet formájában kiadott geológusdal-gyűjtemény (összeállító bizonyos Fogarasi(y?) Attila kb. 2000 körül. Ebben benne vannak a Te dalaid is, de nincs feltüntetve, hogy melyik dalt ki szerezte. Persze csak szöveg, kotta nincs hozzá... Ezt a kiadványt az ilyenek miatt sok kritika érte, esetleg a rég megígért 2. kiadás érdekében lépj kapcsolatba Fogarasi Attilával, aki tudtommal az Őslénytani Tanszéken van.

Svejk barátunk porainak a Drávába szórása szép gesztus, lehet, hogy a család kifejezett szerb öntudata sugallta. Őrízzük meg Svejket a legjobb emlékezetünkben !

Kívánom Neked a legjobb egészséget !

Barátsággal üdvözöllek:
Csaba


In memoriam Csalogovits István


Kedves Csaba,

Nagy szomorúsággal olvastam leveledet kedves, közös barátunk Csalogovits István haláláról. Még a Veszprémi Vegyipari Egyetemen dolgoztam fiatal oktatóként, amikor Istvánnal először találkoztam. Akkor a "Dualitáselmélet" című tanulmányát elemezgettük, majd ezután több közös munkánk is volt. Közös könyvünk is megjelent: A tudomány erőforrásai címmel, (Akadémiai Kiadó), amelyet Pista, Tamás Pál és én írtunk és benne a Veszprémi Akadémiai Bizottság tevékenysége kapcsán regionális problémákkal foglalkoztunk. Legutolsó közös munkánk a Comitátusban néhány éve általa kezdeményezett vita volt, amelyben Dénes Tamás társszerző barátommal én is részt vettem. Mindig az volt az érzésem, hogy egy különlegesen tehetséges, kreatív emberrel állok szemben és megtiszteltetés volt vele együtt gondolkodni és dolgozni. A legvarázslatosabb az volt benne, hogy minden fennálló hatalmat, elméletet és praxist megkérdőjelezett, ha megérezte rajtuk a hamisságot, a manipulatív szándékot. Imponált a „civil kurázsija".

Csatlakozom mindazok fájdalmához, akik kedvelték, szerették ezt a rendkívüli tehetségű embert. Számomra is nagy veszteség a hiánya. Egyébként számos levelét, írását, tanulmányát máig őrzöm dokumentációmban, ami jelzi, hogy életében is tudtam, hogy egy rendkívüli adottságokkal rendelkező emberről van szó.

Nyugodjék békében!

Farkas János



Búcsú Detre Csabától


Alapszabályunk nomenklatúrájánál maradva:

Tisztelt Mater Fundatrixek, és tisztelt Pater Fundatorok – a Circuli Philosophici Alapító Anyái, és a Filozófiai Vitakör Alapító Atyái, és kedves mindenki más, aki nem alaptalanul választotta tartózkodási helyül az ittlétét, annak sajnálattal kell bejelentenem, hogy programváltozás történt. Nem Dr. Detre Csaba fog előadást tartani az "ötdimenziós világról", hanem beugróként, kínosan, magam szedek össze néhány jellemzőt az egydimenziós emberről.

— Ugyanis, mint tudjuk a Detre Csaba által összeállított egyesületi alapszabályból, abban létesítetett egy tiszteletbeli elnökséget is – egy honoris causa principátust – amelyben önmagának a Praeses Fundator-i címet adta, vagyis kijelölte a maga "alapító elnöki" hatáskörét, amennyiben jól megérdemelten eléri a 65. életévét. Ebben az élethossziglan tartó tisztségben elsődleges feladata, hogy a nála felhalmozódott szellemi kincseket tegye közzé, és vigyázó szemét az egyesület kapcsolatrendszerén, valamint életképessége megőrzésén tartsa.

Élethosszig tartó önkéntes megbízatásához további jó munkát kívánok neki, Isten tartsa meg közöttünk, mert tudhatja, hogy nélkülözhetetlen. Remélem, hogy hamarosan visszatér, én csak erre az egyszeri alkalomra vállaltam az előadási hézag betöltését. Kénytelen voltam elfogadni önkimentésének indokát, mert halál miatti sürgős elfoglaltsága mindenkinek támadhat. Lehet ugyan halasztani, de végtelenségig mégsem. Le kell tudni, ha már muszáj, és ha eleget tettünk kötelezettségünknek visszajövünk és élünk tovább.

Bevallom, amikor fölkérését megindokolta, a káröröm parányi elégtétele könnyítette a feladat elvállalását. A vitakör honlapján lelhető bölcs mondások közül az a Buddha-i arany-szólás ötlött fel bennem, hogy "amit gondolunk, azzá leszünk".

Persze a gurmanok, és az életmód-spekulánsok, saját szájuk íze szerint átalakították a szólást úgy, hogy "amit eszünk, azzá leszünk". Csakis azért, hogy ők vehessék ki a legjobb falatot a tálból. És mennyivel könnyebb az egyik testből a másik testté válni, mint a gondolatainkat belakó szellemmé!

Azért fogott el némi kajánság, mert ez jutott eszembe: "mostmár fújhatsz egy font tollat, Csabám. Buddha is megmondta, hogy amit gondolsz, azzá leszel"… Meg Kamilla is megmondta, és kikérte egész környzeted, amikor huhogtál, vagy látszólagos megadással mosolyintottál alulról fölfelé, hogy a gyászjelentésedet úgyis beteljesíted... Mert már hanyag módon túlélted édesapádat is, megszegted szolidaritási kötelezettségedet, és különben is eleged van…

Ilyen volt a depresszió kétértékű állapotából a gödör-helyzet, ahová mindig utánad kiabáltak, hogy "ne azt gondold, ami a gödörben jut az eszedbe". – Én is csak azt mondom folyvást: nem gödörben vagy, hanem egy tévképzet fejpántja zsugorul a fejedre. És hálisten, amikor kirángatunk, visszatér a humorérzéked. Hálisten, amikor a mostani halaszthatatlan feladatra kaptál felszólítást, akkor a pünkösdi nap sütött, a Szentlélek apró tüzecskéi hullottak fejedre, és minden bizonnyal humorérzékednél voltál. Miért ne olyasmi fordult volna meg elmédben, mint amilyen az egyik, szintén följegyzett, de Churchill-i mondásból kicsapó hahota. Az írás szerint, ezt a huncut-pimasz választ ejti ki fél szájjal legfőbb Fölöttesének a whiskyző, szivarozó dörzsölt veterán: "Hát, én kész vagyok a Teremtővel való találkozásra. De hogy a Teremtő felkészült-e erre a megpróbáltatásra, az más kérdés."

Most, hogy elszólítási kötelességedet teljesíted éppen, magam is a Teremtőre gondolok részvéttel, hogy ugyan, mi elé állítod?

– Nem érti, mit keresel színe előtt, hisz nem nagyon tudtad elképzelni; anélkül hogyan találtál el hozzá? Ha szóbajött, a számodra csakis olyképpen, hogy magad istenülsz meg. Azt tartottad a Homo Sapiens fejlődési céljának, hogy istenné váljon, akkorává, amekkorának el tudjuk gondolni, tehát legalább egy Kisistenné.

Valóban próbára teszed Teremtődet. Te nem látod Őt, Ő pedig látja, hogy nem látod, mert más látvány hullámhosszára hangolt a szemed. Abban tehát biztos lehet, hogy a Szentlélek hét ajándéka közül nem kaptad meg az "istenfélelmet", csak a félelmet. Ám ekkor visszaretten a további következtetéstől, és megdermed. Nem kíván arra lyukadni ki, hogy istenfélelem nélkül – jaj, ki ne mondja! – kétséges a többi hat ajándék elérése is. Inkább bele merevül a sajnálatba és Ő sóhajt föl fohászkodó hangon: Ó, Emberem! Ó, Emberem! Ha tudtad volna, hogy milyen mélyen szenvedsz, akkor engem hívsz.

A próbád alá vetett Teremtő csak tágul, növekszik, s mert olyan, mint a test fájdalmait érezni nem tudó lelkiismeret, magába száll. Ezzel fejezi ki saját sebzettségét amiatt, hogy isteni tökélye nem hagyja fölfedni, mit rontott el. – Mit, mit, mit?! Mondd meg ember!

Azért vállaltam, hogy az egydimenziós emberből megvilágítsak valamennyit, mivel előre sejtettem, át fogom érezni a Teremtő fájdalmát, aki nagyon magányos lett. Hiszen neki nincsenek dimenziói, Ő abszolút van. A dimenziók csak belőle, de nem érte erednek. Ezért választotta dimenziójául az embert valamikor, amikor emberré lett, de ki emlékszik már arra?

Uram! – szólítom meg a Teremtőt. Csak játszol-e velünk, vagy tényleg elhagyott humorérzéked, amiért kétségbe esve láttatod magad? – Ő ekkor oldalt fordul, nem akarja mutatni: leplezi-e magát, vagy itt áll leplezetlenül? Azt akarja, találjam ki én. Én persze csak találgatok. – Uram, azt mondják, hogy Te "Deus absconditus" vagy, Isten, de rejtőzködő. Ez valamiféle szemérem nálad? A meztelenséged titkolod, vagy bújócskát játszani hívsz? Látlak már, ott vagy ni!, és kuncogsz. De min? Azon, hogy az előbb nem láttalak? Jó hírt hoztam neked, amit nem hallhattál a nagy rejtőzködésben. Helytartód az irgalmasság szentévét hirdette meg. A szellem demokráciájában az irgalom neked is kijár. Nem rontottál el semmit. De az embernek csak ez az egyetlen dimenziója van, amiben él, ezért gyenge. Amikor a Filozófiai Vitakörbe kerültem, akkor nyilvánosan is elmondtam fohászomat a tudományhoz, hallgasd csak meg:

Fohász

Adj egy kis árnyat, tudomány
ha vesszőzöl, fordulatot
árnyékodban meg ne láss
– hátad mögött a beismerés –.
Süt a világ, süt erősen
– jártasságom szaporázzam! –
árnyékodba be, kilépnem
nem nehéz.

Ó, árnyék, mindent megértő
– semmivel sem egyet –
kiszabsz, védekezés.
Hajszálvékony az életem
a pont árnyéka lét-elem
– vakmerő.

(1976.)


Uram, beismerem, hogy ezzel megbántottalak, mert azt képzeltem, hogy én teremtem magamat, és ezt az önteremtést tudománynak hívják. Ugye, ezután Csabát is tudod hova tenni. – De aztán észbekaptam, és megpróbáltalak téged kérni. – Most miért nevetsz?

– Azt mondja erre az Úr: Te azt képzeled, hogy rejtőzöm? De létezik-e rajtam, az abszolúton kívül valaki, aki elől rejtőzhetnék? Ahhoz nekem teremtenem kell egy nézőt, mert ahol nincsen szem, ott én sem látszódhatom. Nem a lombok mögé bújtam, amikor nem láttál, hanem éppen akkor teremtettelek. – Na, látod? Erre nem gondoltál. De halljam, hogyan kaptál észbe?

Uram, ugyanitt egy ima is kibuggyant belőlem akkoriban. Nem túl ájtatos, de ha igaz, hogy megteremtettél, akkor el is fogadod, hogy ebben az imában több az önérzet, mint az alázat.

Uram, engedd, hogy Csabával együtt mondjam el:


IMA

KIFOGYHATATLAN SZÉP NAPOM
KERENGTETSZ KÖRÖTTED
ELMÉMBEN LEGYEK MINDÉG
ÖNTUDATNÁL
HOGY MINDENT FÖLFEDEZZEK
MINTHA MÁRIS EMLÉKEZNÉK REÁ
ÁT NE ÉLJEM MERT MÁR TÚL IS
SORSA MEGVAN LEFUTOTTA
– PILLANAT SEM! –
JUSSAK EREJÉIG.

Bokor Levente, 2016. május 27-én



In Memoriam Dr. Detre Csaba


Kidőlt a Tölgy.

Eltávozott körünkből a Filozófiai Vitakör alapító elnöke, Dr. Detre Csaba. Nem osztja meg többé velünk gondolatait, nem kezdeményez többé vitaüléseket, nem látjuk többé felemelt ujjú, magyarázó kézmozdulatait, hiányolni fogjuk orgánumát. Tölgyet említettem, mert a családból valaki találóan tölgyfához hasonlította Csabát.

A tölgy az istenek fája, jelképezi az ősök tiszteletét, a rendületlen kitartást. A tölgy szinte minden európai kultúrában jelentős szerepe kapott, kiváltképp tisztelték az ógörögök, az etruszkok, a germánok, a kelták, a skandináv népek és a poroszok. Görögországban Dodona tölgyfája volt a legrégibb hellén orákulum, ahol a szentély papjai, akik csak mezítláb jártak, és sohasem mosták le lábukról a Föld porát - így tartva a kapcsolatot a Földistennővel - a tölgyfa lombjainak susogásából vélték kihallani a jövőt. Csaba szentélyének papja, papnője Kamilla, aki ismerte a levelek minden rezdülését, irányította, óvta és gazdagította a lombozatot. Mi, többiek szerettünk üldögélni ennek a Tölgynek az árnyékában, és szerettünk egy-egy szép, karéjosan szabdalt levelet letépni ágáról.

Csaba a Földtani Intézetben találta meg párját, a kosztolányis dallamú névvel megáldott Lombay Kamilla személyében. Futó találkozás az Intézet folyosóján, beszélgetések hazafelé a zsúfolt 7-es buszon, közös hangverseny élmények után négy évtizedig tartó házasság, három gyermek. Kamilla nem csak támogató, utakat egyengető, egyensúlyt tartó házastársa, hanem olyan szellemi partnere is volt Csabának, aki a gondolatok bonyolult útvesztőjében is segített a kiutat megtalálni.

A "Fa"jelentős szerepet képvisel Csaba gondolati, képi világában, szimbolikájában, mely szerint a "Fa, a Dendron … a kifejlődött univerzum, törzse a végtelen progresszió, a világot teremtő univerzális dinamika vonala …"

A tölgyfának mélyre lenyúló, gazdagon elágazó gyökérzete van, ez tartja a fa hatalmas tömegét, és táplálja a földből felszívott nedvességgel, tápanyagokkal. Jelkép is lehet ez a gyökérzet, az ember életének támpilléreit jelentik a gyökérzet egyes ágai. Csaba életének egyik támpillére a Magyar Állami Földtani Intézet, egyszerűen csak az Intézet volt. Bizonyságként már említettem, hogy Csaba az Intézetben találta meg párját. Csaba is, én is ott kezdtük szakmai pályafutásunkat, ott értük el sikereinket és kudarcainkat, és mindketten ezer egyéb szállal kötődtünk az egyediségében megkapó épülethez, a munkatársak alkotó közösségéhez, a hely szelleméhez.

Csabával már az Intézet előtt ismertük egymást, egy vagy két szigorlat és államvizsga idejére még évfolyamtársak is voltunk az Eötvös Egyetemen. Ő hamarabb kezdett, de a párhuzamosan végzett geológia és filozófia szak megkeverte a szokásos egyetemi menetrendet, így hoztak össze bennünket egy évfolyamba az egyetemi évek. Akkor kezdődött a kölcsönös szimpátián alapuló, egymást támogató barátságunk.

Amikor a hatvanas évek végén az Intézethez kerültünk, átalakulási folyamatok kellős közepébe csöppentünk. A merev, ideológia vezérelt szervezeten repedések támadtak, melyek összhangban voltak a politika szorításának országos enyhülésével, a tétova gazdasági reformok kezdetével. Az Intézet életében a legnagyobb esemény, száz éves fennállásának megünneplése volt, szakmai rendezvények sorozatával, konferenciákkal és terepbejárásokkal, számos külföldi meghívott részvételével. Különösen a külföldi résztvevők, akik Mexikótól Kínáig a világ számos országából érkeztek jelezték, a nyitottabb légkör beköszöntét.

Csaba kezdeti tudományos kutató munkáinak tárgyát az evolúcióelmélet tárgyi bizonyítékai, az ősmaradványok képezték. Tanulmányozásuk során jutott el egyik munkájában a megállapításhoz, miszerint: "Az univerzum összegészében fejlődik, az evolúció univerzális folyamat. Az evolúció olyan folyamat, amely az alacsonyabb rendű létezési formától (azaz organizációs szinttől, minőségtől) a magasabb rendű létezési formákhoz vezet."

Evolúcióelméleti gondolatai már feszegették a geológia tudományának egyébként igen tág kereteit, és egyre erősebben jelentkezett az igény a más tudományokkal való kapcsolatépítésre, a más szakterületek határmezsgyéinek bekapcsolására a kutatásokba, az interdiszciplináris szemlélet erősítésére. Mindez oda vezetett, hogy 1973-ban, 43 évvel ezelőtt, az Intézet vezetésének engedélyével, az akkori párt, a KISZ és a szakszervezet támogatásával megalapította a Filozófiai Vitakört, mint egy olyan szellemi fórumot, ahol minden politikai- és ideológiai kötöttség nélkül lehetett a tudományok elméleti és filozófiai problémáit megtárgyalni.

Ez a szellem nagyon vonzóvá tette a Kört, vonzásköre néhány hónap alatt túlnőtte az Intézet kereteit, s a legkülönbözőbb tudományok képviselői csatlakoztak a Körhöz. Én magam nem voltam részese ennek az eufórikus időnek, mert éveken át a távoli Kuba hegyvidékeit és szavannáit jártam, térképeztem, kutattam a Föld titkait.

Az evolúcióelmélet mellett Csaba tudományos érdeklődésének homlokterében a kozmológia, a természet rejtélyeit kutató filozófiai tudomány, és a kozmogónia a világegyetem kialakulásának, keletkezésének elmélete állt. A családi indíttatások, a neves csillagász szülők, gyermekkorában a szinte otthonnak is tekinthető Csillagda miatt természetesnek is vehetjük ezt az érdeklődést. A kozmogónia alapkérdéséről, a világegyetem keletkezéséről, az ősrobbanásról írt korai (1980) vitacikkéből idézném a geológusi képzettségéből is adódó nézeteire jellemző megállapítását: "Az "ősrobbanás"-nak végtelen sok előzményének kellett lennie az Univerzum fejlődéstörténete során. Azaz a Világ végtelen számú átalakulási folyamaton ment keresztül."

Kozmogóniai indíttatású a földtörténet legnagyobb, a perm és triász időszak határán, 250 millió évvel ezelőtt bekövetkezett tömeges kihalás okának magyarázata. A esemény során a földi élővilág mintegy 80%-a pusztult ki, helyet adva az új fajokkal jelentkező regenerációnak. A kihalás oka/okai máig nem tisztázódtak egyértelműen, Csaba Földhöz közeli szupernóva-robbanást tételez fel, mint kiváltó okot. Közvetlen bizonyítékként azokat a mikroszkópikus méretű, kétségtelenül kozmikus eredetre utaló szemcséket, a szferulákat tekinti, amit az említett korú üledék rétegekből sikerült kinyerni. A parányi szemcsék azonban nem győzték meg a szakközönséget, és még a szakmai féltékenység is szerepet játszhatott abban, hogy az elmélet nem vált általánosan elfogadottá.

Sajnos hasonló sorsra jutott az 1980-as években az Intézet által támogatott nemzetközi projekt, ami Csaba vezetésével, Dudich Endre tiszteletbeli elnökünk hatékony támogatásával, a Nemzetközi Geológiai Korrelációs Program keretében valósult meg. Az IGCP384 projekt a kozmikus eredetű szferulákat a rétegtani korreláció új eszközévé kívánta emelni. A szemlélet újszerűsége azonban meglepte, és ellen-akciókra késztetett nemzetközi szaktekintélyeket, akik adminisztratív úton megakadályozták a program kiteljesedését. Mindez történt annak ellenére, hogy a megfelelő fórumokon minden lehetséges lépést megtettünk ennek megakadályozására.

A 90-es évek kezdetétől számos változás történt az Intézet életében, de az intézmény identitását, szakmai tekintélyét sikerült megőrizni. Továbbra is biztosította a Vitakör összejöveteleinek helyszínét, tiszteletben tartva hagyományait, az alapítás, és alapítók szándékait. 2012-ben azonban szűklátókörű kormányzati adminisztratív intézkedések következtében gyökeres átalakításon ment keresztül az Intézet, melynek következtében elvesztette nevét, kutatóintézeti jellegét, létének 143 éves történeti jogfolytonosságát. Az Intézet új vezetése agresszív hangú levélben elvágta a Vitakörhöz fűződő kapcsolatot is. Mindez nagyon mélyen érintette Csabát. Csaba életének egyik támpillére, az Intézet megszűnt létezni.

A Tölgy egyik gyökerét elvágták...

Dr. Brezsnyánszky Károly - Budapest, 2016. május 27. - A Filozófiai Vitakör kiskonferenciája



Dudich Endre – 2016. május 27.

IN MEMORIAM PERPETUENDAM TRIPLICIS DOCTORIS PHILOSOPHIAE, RERUM NATURALIUM AC ARMENISTICAE

DETRE CSABA HUNOR emlékére


A szárnyaló Rhamphorhynchus és a dialektika fekete–szürke–fehér zászlaja alatt
illő és üdvös, hogy ez alkalommal is meghallgassuk nagy elődeink üzenetét:

Lontay Ervin Pál - Tiszteletbeli elnök:
Philosophare necesse est, vivere non. - Filozofálni muszáj, élni nem.

Zentai Péter - Alapító Atya:
The genius reigns over the chaos. - A lángész uralkodik a káoszon.

Tavaszy Ferenc Tiszteletbeli elnök:
Ordnung über alles. – A rend mindenek fölött.

+++

Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim, Kedves Kamilla !

A tisztelt előttem szólók, Dr. Brezsnyánszky Károly igazgató és elnök úr, valamint Bokor Levente alapító atya, tiszteletbeli elnök úr szakavatottan ismertették Detre Csaba különleges egyéniségét és életútját. Így most lehetek szubjektívabb a szokásosnál.

A híres-nevezetes Selmecbányai Bányászati-Kohászati Akadémia diáknótáinak egyikét parafrazálom:

1.) - Eötvös Loránd Tudományegyetem, te vagy az oka mindennek."
Ugyanis kapcsolatunk ott kezdődött. Egy kezdő tanársegéd és egy tehetséges végzős hallgató közös érdeklődése a filozófia iránt, és a nyelvekkel való intellektuális játszadozása barátsággá fejlődött. (Egyesek szerint azzá fajult).

2.) - "A barátság a bölcseség legbecsesebb ajándéka." (Epiktetosz)
Mindketten a budai "Upper Middle Class", az értelmiségi felsőbb középosztály, az "inteligentsia" öntudatos fiai voltunk. Mégis azt jósolták jóakaróink, hogy ez a barátság rövid életű lesz. Ugyanis a világnézetünk alapvetően különböző volt és maradt.

3.) - A paradox Detre-jelenség

Detre Csaba, csillagász szülők fia, rendkívüli egyéniség volt. Prófétai alkat. Egyszerre volt monista, pozitívista, agnosztikus, panteista, deista, monofiletikus, az unilineáris evolució híve és propagálója.

4.) - Magacsinálta próféta
Próféta. Magyarul: küldött és szószóló.

Rendben van. De milyen Mester küldötte, milyen tan szószólója? A múlt homályába vesző hellén Herakleitoszé? A középkori misztikus Eckhart mesteré? Az objektív idealista német filozófus-fejedelem Hegelé? A világhódító marxizmus-engelsizmusé? A nagy evolucionista biológusoké, Charles Darwiné és Ernst-Haeckel professzoré? Úgy vélem, egyiké sem. Csakis önmagáé. Autigén próféta. "A Self-made Prophet" tipikus esete. Ezt vállalta is. Nem bújt reális vagy virtuális tekintély mögé, mint a furfangos Friedrich Nietzsche a jámbor Zoroaszterből "méretre" magafabrikálta Zarathustra mögé. Onnan kiáltotta világgá, hogy "Isten halott."

5.) - Ellentétek lehetetlen, de megvalósult egysége
Gyakorló katolikus és a filozófiában tomista – nem neo-tomista -, én ugyancsak kirívó kakukktojás voltam az 1973-ban a MÁFI-ban párt-bábáskodással megalakult Filozófiai Vitakörben. A Körben sokkal inkább otthon volt egyrészt Detre Csaba objektív idealizmusból szubjektív materializmussá varázsolt hegelizmusa, másrészt Horváth József docens elvtárs tág értelemben vett, kellemesen rugalmas marxizmusa.

Vagyis ő mindaz volt, ami én nem voltam. És az ellentétek néha össze is csattantak. De mindig betartva a lovagias rögeszmecsere iratlan szabályait. Legalábbis - majdnem mindig.

A baráti, féltő jóslatok nem váltak valóra. Egyszerűen azért nem, mert minden szereplő tűrésküszöbe elég magas, humorérzéke pedig elég fejlett volt. "Nem az a legény, aki adja, hanem aki állja.". Csabával együtt tudtunk működni különféle, elég különleges vállalkozásokban is.

6.) - Ilyen volt fiatal korunkban, 1969-1970-ben a MÁFI Információs Csoportjánál a maratoni és persze sürgős fordítás, amit főnökeink a világ legtermészetesebb dolgának tekintettek. Például: Vasile Mutihac "Románia geológiája" c. könyvének románból angolra fordítása az Erdély-mélyszinti szénhidrogénkutatásban érdekelt Shell Company számára vagy a finnországi "Radioaktív Atomtemetők" svéd nyelvű leirásának franciára fordítása belga atom-szakértők számára.

7.) - Évtizedekkel később pedig, 1996-ban, az IGCP-384 szferula (aprómennykő) projekt (1996-2002) létrehozása, a 30. Geológus Világkongresszuson, Pekingben. Ott Kamilla is vele volt.-(Impact and Extraterrestrial Spherules.) Csaba öt éven át volt ennek a sikeres projektnek co-leadere, társvezetője, egy japán és egy kínai mellett.

8.) - San Lazzaro-tól Iszfahánig
Érdeklődéssel kísértem figyelemmel Csabának a Velencétől - az örmény San Lazzaro sziget meharista kolostor-főiskolájától – a perzsiai Iszfahán Nagymecsetjéig nyujtózkodó örmény és hun nyelvészeti kalandozását is, de távol maradtam tőlük… Ezek szenvedélyes vitát váltottak ki. Ez végeredményben sok keserűséget okozott Csabának. A Magyar Tudományos Akadémiát élete végéig a főellenségnek tartotta, a Filozófiai Vitakört pedig valóságos Ellen-Akadémiának tekintette.

9.) - "Alles geht einmal vorüber, alles geht einmal vorbei. - Minden elmúlik egyszer, minden a végéhez ér."

Zárszó, de nem végszó:
„Én szerintem fehér, te szerinted: piros. Én azt mondom: szabad, te azt mondod: tilos. Szerinted mindennek atyja a viszály, szerintem mindennek anyja a szeretet."

Dante Alighieri szavaival: "L’amore che muove le stelle." A csillagokat is a szeretet mozgatja.

Requiem aeternam dona ei Domine, et lux perpetua luceat ei. Requiescat in pace.

Örök nyugodalmat adjon néki az Úr, és az örök Fény világítson neki. Nyugodjék békében.

A M E N





FŐOLDAL  
AKTUÁLIS PROGRAMOK 2010-ben
A VITAKÖR TÖRTÉNETE   FACSIMILE TÁR   HANGZÓANYAG ARCHÍVUM  
KÉPEK A FILOZÓFIAI VITAKÖR TÖRTÉNETÉBŐL  
FILOZÓFUSOK-TUDÓSOK-FELTALÁLÓK-PIONÍROK  
ELŐADÁSOK   KONFERENCIÁK   X=Y TÉMÁK   HOZZÁSZÓLÁSOK-GONDOLATOK  
TERVEK   ALAPÍTVÁNY & PARTNEREK   KITÜNTETÉSEK  
TAGJAINK NÉVSORA   TAGJAINK-ELŐADÓINK ARCKÉPEI   KAPCSOLAT-FELVÉTEL